HR tanácsadói pályafutásom alatt szinte minden állásinterjún felvetődött a "jó főnök - rossz főnök" téma. Arra a kérdésemre, hogy "Milyen munkahely lenne jelenleg ideális számodra?" a legtöbb álláskereső megemlítette többek közt azt, hogy "jó főnököt" szeretne. Persze ez egy totál szubjektív fogalom, így mindig tovább cincáltam a témát. "Jó, de mit jelent számodra a jó főnök kifejezés?" Az erre a kérdésemre kapott válaszokból szemezgetve választottam most ki 5 tulajdonságot, melyek fémjeleznek egy jó vezetőt. 

1., Támogató

A jó főnök figyeli, hogy a beosztottjai milyen képességekkel rendelkeznek, mit szeretnek csinálni, miben tehetségesek és próbálják feladataikat e szerint bővíteni, alakítani, színesíteni. A támogató vezető segíti a beosztottját az elérni a szakmai célkitűzéseit, fejleszti az esetleges gyengeségeit. Például ha valakinek nagyon jó a kommunikációs készsége, de nem motiválható monoton, adminisztratív feladatokkal, akkor amennyiben van rá lehetőség, érdemes színesíteni a feladatait kommunikációhoz kapcsolódó felelősségi körrel. Ez persze nem azt jelenti, hogy innentől csak ilyen feladata lesz és az adminisztrációt majd más megcsinálja helyette, csak szem előtt kell tartani azt, hogy mivel lehet a beosztottat motiválni.

2., Szakmai példakép

Jó esetben azért főnök a főnök, mert azon a bizonyos szakterületen, amiben dolgozik, neki több tapasztalata és tudása van, mint a beosztottjainak. Így, ha a beosztottnak kérdése van, elakadt valamiben, akkor tud hozzá fordulni, mert számíthat rá, hogy a főnökétől választ fog kapni, vagy legalábbis tudni fogja kihez kell fordulni. z nagyon evidensnek tűnik, de sajnos nem mindig valósul meg. 

3., Kiegyensúlyozott

Ha valaha egyszer főnök leszek, tuti ez az a pont, amiben a legtöbbet kell majd fejlődnöm... :) A jó főnök nem kiabálja le a hajadat a fejedről, nem becsmérel, ha valamit nem csináltál jól, nem tolja Rád a személyes problémáit és nem tesz ki a hangulatingadozásainak. Mivel a felettes az, aki jó esetben a csapat példaképeként szolgál, így az ő véleménye, viselkedése, hangulata jóval többet nyom a latban, mint egy munkatársunké. Akár egy csapat egész napját is el tudja rontani, ha nem tud uralkodni az indulatain / rossz kedvén.

4., Szabadságot ad

Attól, hogy valaki beosztottként dolgozik, még nem kell robotként funkcionálnia. Mit is értek ez alatt? Azt, hogy a jó főnök irányt mutat, megszabja a határokat, hogy meddig terjed egy beosztott felelőssége, de nem rág minden egyes lépést a szádba, nem csekkolja minden mozdulatodat. Az ún. micro-management bizalmatlanságot feltételez. Azt sejteti, hogy a főnök nem bízik abban, hogy a beosztottja képes önállóan elvégezni a rá kiszabott feladatot. Ez igen fullasztó tud lenni és sokszor nemhogy segíti, inkább blokkolja az embert. 

5., Dicsér

Sajnos már jómagam is találkoztam olyan főnökkel, aki szuperul fel tudta sorolni az összes hibát, amit elkövettem, de nem igazán tudott dícsérő szavakat intézni hozzám. (Szerencsére volt már ellenpélda is!) Ha ez huzamosabb ideig fennáll, az nagyon demotiváló tud lenni és könnyen panaszkodáshoz vezet a munkatársak körében. Aki vezetőnek áll, annak figyelnie kell az egyensúlyra. Fontos elmondani a hibákat, gyengeségeket, de igenis minden embernek igénye van rá, hogy kapjon néha pár bíztató, dícsérő szót. 

Az imént a teljesség igénye nélkül 5 tulajdonságot, mellyel jó ha egy főnök rendelkezik, de természetesen még számtalan van a palettán! De mit csináljunk, ha egy "rossz főnök" kezei közé kerülünk? Erről a következő cikkben fogok írni..

Minden évben iszonyúan várom a Karácsonyt. Szeretem a készülődést, az illatokat, kitalálni, hogy ki milyen ajándéknak örülne, minőségi időt tölteni a családommal, barátaimmal stb. Általában olyannyira magával ragad ez az érzés és a készülődés, hogy eszembe sem jut az új évre gondolni. A nagy karácsonyi láz után sokszor szürkének, borúsnak élem meg a januárt, az új év kezdetét. De mit tehetünk ez ellen? Hogyan is tudnánk felkészülni két ünnep között egy kicsit erre az időszakra? Íme pár egyszerű tipp:

1. Tervezgetés

Az év utolsó napjaiban már-már szokásommá vált az évek alatt, hogy tervezgetem a következő évet. Nem világmegváltó dolgokra kell gondolni, csak egyszerű, lehetőleg elérhető, megvalósítható célokra. Ez kapcsolatos lehet a testünkkel, a lelkünkkel, magunkkal, de akár körülöttünk levő emberekkel is. Például: 2017-ben leteszem a jogsit/ lefogyok 3 kg-ot/ szervezünk egy külföldi kiruccanást a barátaimmal/ heti 4x fogok edzeni/ elvégzek egy főzőtanfolyamot/ elkezdek zongoraórákat venni és így tovább. A végtelenségig lehetne ezeket sorolni. Rám mindig pozitívan hat ha látom, hogy miért is érdemes új lendülettel belevetni magam az új évbe. 

2. Év visszanézés

Ha már a terveknél tartottunk érdemes picit hátra is tekinteni, a múltba. Mi is történt velem idén? Mik voltak az évem fontosabb fordulópontjai? Mit tanultam belőlük? Ez persze kapcsolódik az első pontban említett tervezéshez, hisz így könnyen "nyomon követhető", hogy mit valósítottunk meg az előző évi terveinkből is mit nem. Így 29-e körül rendszerint kezembe veszek egy tollat, a naplómat, a naptáramat és szépen átgondolom, leírom, hogy hogyan telt az elmúlt évem. Olyan kellemes -és persze néha kellemetlen- emlékekre bukkanhatunk ilyenkor, amit már szinte feledésbe is merült. 

3. Lomtalanítás

Minden évben van legalább egy olyan nap, amikor úgy ébredek, hogy muszáj szortíroznom, rendet tennem egy picit a cuccaim között. Ilyenkor felforgatom a lakást és megválok pár olyan ruhától, kozmetikumtól, irattól vagy akár csak néhány műanyag doboztól, amit már nem is tudom minek őrizgettem. Nekem ez is a készülés egy része, hisz miközben pakolok átgondolom a következőket: Mire van szükségem? Mire nincs? Mi az, amit őrizgetek, de sosem használom? Mi az, amit már rég elfelejtettem és közbe irtó hasznos? Mint az a felsorolásból is látszik, itt sem kell nagy dolgokra gondolni, csupán egy kis rendrakásra a házunk táján. (Persze ez nem azt jelenti, hogy mindent ki is kell dobni. Gondoljuk át, hogy például a kiválogatott ruhákat, cipőket nem tudjuk-e rászorulóknak adni?!)

4. Nagytakarítás

Ez pedig a lomtalanítással függ össze. Ilyenkor december utolsó vagy január első napjaiban szeretem egy igen alapos pucolásnak alávetni a lakást. Ilyenkor mindent felforgatok, elhúzok, leszedek, mindenhol minden kis foltot, porcicát összeszedek, lemosok, eltűntetek. Ez valószínűleg a férfiak rémálma, de szerintem nőtársaim meg tudnak érteni. :) Ez sem vesz több időt igénybe, mint 2-3 óra, de nagyon kellemes érzés utána egy patyolat tiszta lakásban indítani a következő évet. 

+1. Pozitivitás

Bár amikor azon a bizonyos első januári munkanapon megcsörren az óra kora reggel és félig még alvó állapotban elindulunk dolgozni a nagyjából -2 fokban, akkor nehéz erre gondolni, de mégis..! A kulcs a pozitivitás. Az előző 4 tipp mit sem ér, ha mindezt savanyúan, negatívan tesszük. Bár legtöbbünk még szeretné húzni egy kicsit a karácsonyi és a szilveszteri pihenős-kikapcsolódós-bulizós hangulatot, de nem lehet. De ha legalább az új évhez pozitívan, reménytelien, lendületesen állunk hozzá, az sokat segíthet majd a szürke hétköznapok színesebbé varázsolásában. 

Boldog Új Évet mindenkinek!

Volt már olyan időszak az életetekben, hogy munkát kellett keresnetek itthon? Akinek igen, ő valószínűleg át fogja tudni érezni azt, amiről írok. Akinek nem, ő addig örüljön.

Nincs könnyű dolga annak, aki ma Magyarországon új állás után nézelődik. Ex HR-esként ezt most én is a saját bőrömön tapasztalhattam meg. Persze nem lehetetlen vállalkozás, de szép kis kihívásokkal jár. Főleg akkor ha vannak elvárásaink egy állást illetően és nem fogadunk el bármit. Milyen kihívásokra is gondolok itt?

1., Hagyományos jelentkezés

Az internet korával kialakult egy már megszokott online felületeken történő jelentkezés egy-egy állásra. Történhet ez egy állásportálon, de akár a cég saját honlapján keresztül is. Nálam ez nem sok eredményre vezetett eddig, pedig legtöbbször megfeleltem a fontosabb követelményeknek. Néha egy-egy lehetőségre több 10, akár több 100 önéletrajz érkezik és a HR-eseknek túlnyomórészt arra van idejük, hogy kiszemezzék a legjobb 3-4-et és csak velük foglalkozzanak. Aki nem felel meg, ő sok esetben onnan tudja ezt meg, hogy már nem elérhető az adott pozíció az interneten. Én megértem a HR-eseket, hisz jómagam is ebben a szektorban dolgoztam, de akkor is rossz ezt megélni.

2., Ugyan felhívnak, de mivel?

Amikor állást keresünk a legjobb ha éjjel-nappal a közelünkben van a telefonunk, hisz ki tudja mikor keresnek meg álmaink állásával?! Az elmúlt hónapokban én is árgus szemmel figyelem, hogy mikor hív már fel valaki és ajánl fel egy kihagyhatatlan lehetőséget. Legtöbbször sajnos nagy csalódás ér egy-egy hívás kapcsán, ugyanis olyan lehetőséggel keresnek fel, ami egyáltalán nem passzol az elképzelésemhez. Ez persze nem baj, de elég kiábrándító számomra, mikor "porszívóügynök jellegű" pozícióval találnak meg. Az ilyen megkereséséket a legjobb határozottan, de kedvesen elutasítani, hogy ne húzzuk egymás idejét.

3., Az interjún

Tegyük fel, hogy találtunk egy jó lehetőséget, fel is hívnak és még interjúra is eljutunk. Ezt már elkönyvelhetjük fél sikernek, de nem árt résen lenni. Számomra például döntő jelentőségű az első benyomás. Mit érzek mikor belépek? Mikor meglátom a jövendőbeli munkatársaimat? Mikor megosztják velem a pozíció részleteit? Ami számomra negatív tapasztalat volt az elmúlt hónapokban az az, hogy még mindig igen kevés cég tevékenykedik Magyarországon, ahol lehetnek igényeid. A legtöbb helyen olyan embereket keresnek, akiknek mindegy, hogy mennyit kell túlórázniuk, mindegy, hogy marad-e bármennyi szabadidejük a munka mellette vagy sem, mindegy, hogy milyen benyomást kelt bennük a munkakörnyezet, az ott dolgozók és így tovább. Persze törekedni kell a munkakeresőnek is kompromisszumokra, de nem hiszem, hogy az lenne a megoldás, hogy minden igényünkről lemondjunk.

4., Azonosulás a céggel, munkakörrel

Újabb sarkalatos és nehézkes pontja az álláskeresésnek. A munkahelyünk meghatározó része a mindennapjainknak, így elengedhetetlen, hogy a cég kultúrájával, irányelveivel azonosulni tudjunk. Ez nehezítő tényező lehet újfent, hisz így kieshetnek olyan cégek, ahol még a pozíció csak-csak tetszene, de mégsem.. Mivel én az egészséges életmód híve vagyok (pontosítva vegán), így a legutolsók közt lenne, hogy dohánygyártóhoz vagy húsfeldolgozóhoz menjek dolgozni.

5., "Skatulya-effektus"

Én már csak ezt a nevet adtam neki. Ha elkezdesz egy szakmában dolgozni, akkor véres verítékkel kell megküzdened azért, hogy tudjál abból váltani. Értem én, hogy az a legszuperebb, ha valaki szépen évtizedekig építi ugyanazon a vonalon a karrierjét, de nem mindenki ilyen. Főleg az Y generáció nem. Olyan lehetőségekre, melyekben nincs tapasztalatunk, nagyon nehéz bekerülni, hisz mint azt le is szokták írni, előnyben részesítik azokat, akiknek pont olyan munkatapasztalatuk van. Na de kérem, honnan lenne? Az én esetem például az, hogy 3 év HR után szinte csak ilyen és ehhez hasonló lehetőségekkel keresnek fel és ha másra jelentkezem, legtöbbször fel sem hívnak. Ilyenkor jól jöhet az, ha valaki a hobbiját hosszútávon hivatássá tudja transzformálni vagy ha van lehetőségünk saját vállalkozásba kezdeni.

Talán luxusnak hangzik ez a sok elvárás, illetve ez a sok nehézség, amit itt felsoroltam. Nem elrettentésnek szántam, mert bár nem könnyű, de lehet munkát találni Magyarországon. Fontos, hogy higgyünk abban, hogy lesz olyan munkahely és pozíció, ahol nem kell az összes elvárásunkat sutba dobni! Meg persze készüljünk fel arra is, hogy nekünk is rugalmasnak kell lennünk, mert álmaink állása nem biztos, hogy a valóságban is pont olyan, mint a fejünkben.

Sikeres álláskeresést! :)

Mindennek megvan a maga jó oldala. Én ezt tartom és próbálom is így élni az életem. Még ha valami látszólag nagyon rossz és negatív is köszönt be az életünkbe, annak is megvan a pozitív hozadéka, még ha nem is látszik elsőre. Érdemes addig kutatni, gondolkozni, amíg fel nem fedezünk párat.

Nemrég megtapasztaltam, hogy milyen munkanélkülinek lenni. Saját döntés volt, de ennek ellenére nem minden szempontból könnyű időszak. A következőkben arra szeretnék rámutatni, hogy miért is jó egy ilyen rövid “career break”. Persze itt most nem a tartós munkanélküliségre gondolok, hanem arra az esetre, ha az embernek úgy alakul az élete, hogy két munkája között eltelik egy rövidebb, feltöltődéssel, önfejlesztéssel, munkakereséssel töltött idő.

1. Van időd!

A mai kapkodó, állandóan nyüzsgő városi életünkben aminek az egyik legnagyobb hiányát éljük, az az idő. Nincs időnk semmire, mindig rohanunk, kapkodunk, nem tudjuk megélni a pillanatot. Nem mondom, hogy attól, hogy nem dolgozom időmilliomos lettem, de komótosabbak a hétköznapok. Egyszer csak azon kapod magad, hogy nem rohansz a busz után, nem nézegeted az órádat a barátnőddel való kávézás közben vagy nem kapsz sikitófrászt amikor sor van előtted a boltban. Néha “csak úgy” sétálsz az utcán, vagy “csak úgy” elolvasol egy könyvet, látszólag cél nélkül. És ez így jó! Ezt is jó átélni.

2. Megtanulhatsz főzni!

Nő létemre kezdett kényelmetlenné válni, hogy nem tudtam főzni. Hát most megtanultam! :) Munkanélküliként az átlagembernek több ideje és kevesebb pénze van, így az éttermekbe járkálás helyett ez egy könnyű spórolási trükk. Nem mellesleg persze egészségesebb is. Míg azelőtt kidobott időnek éreztem, most kifejezetten élvezem ha süthetek-főzhetek, főleg ha ezzel még valakinek örömet is okozhatok.

3. Sportolhatsz!

Sok ember a saját elmondása szerint azért nem sportol, mert nincs rá ideje. Vagy ha éppen van, akkor meg már annyira fáradt, hogy nincs ereje. Ez teljesen megváltozik, ha az embernek egy időre nincs munkája. Akkor és annyiszor mozogsz, amennyiszer szeretnél. Nem kell nézni az órát, hogy “jajj, elkések, ha még 1 km-ert lefutok” vagy nem kell arra kényszeríteni a testünket, hogy akkor eddzen, amikor még nem ébredt fel, vagy már fáradt. Sokkal többet és látványosabban lehet egy ilyen időszakban fejlődni és könnyebb a kitűzött célokat -például egy félmaraton lefutása- elérni.

3. Máshogy is lehetsz hasznos!

Az emberek nagy többségének egy alap jellemvonása, hogy folyamatosan hasznosnak szeretnék érezni magukat. Tevékeny, alkotó, értékes tevékenységet szeretnének folytatni. Sok ember szerint ez csak a munkában lehetséges. Ez persze teljesen érthető, hisz az ébren töltött óráink legnagyobb részét a munka teszi ki, illetve ha valaki ügyes, akkor a munkája a szenvedélye lesz. De ha valaki nem találta meg magát a munkájában és kilép, akkor sem kell elkeseredni, hisz számtalan más dologban is lehetünk hasznosak. Ilyenkor lehetőség van arra, hogy olyan dolgokba tegyünk energiát mint például párkapcsolat, család esetleg egy önkéntes munka vagy egy olyan hobbi elsajátítása, amire azelőtt nem volt lehetőségünk. A lényeg, hogy találjunk célt, próbáljunk ki olyan dolgokat, amiről előtte idő vagy energia híján csak áhítoztunk.

4. Több időd van magadra!

Ha az ember dolgozik, emellett van hobbija és még a kapcsolatait is próbálja ápolni, a legkevésbé sem jut arra ideje, hogy magával foglalkozzon. Ilyenkor könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy hetek óta semmi máson nem gondolkoztunk el, csak azon, hogy mit együnk ebédre vagy, hogy mikor keljünk fel másnap. Kontrollálatlanul cikázhatnak ilyenkor a gondolataink, anélkül, hogy megálljt tudnánk nekik parancsolni. Amikor viszont nyakunkba szakad a sok szabadidő, akkor muszáj leszünk egy kicsit magunkra figyelni. Ilyenkor feljönnek kérdések, mint például, hogy “Ki is vagyok én?” “Mit is szeretnék magammal kezdeni?” “Mik a céljaim?” és még sorolhatnám. Ezekre választ kell találnunk. Ez az időszak a legmegfelelőbb az önismereti munkára, felmerülő kérdéseink megválaszolására.

Biztos vagyok benne, hogy még nagyon sok pozitív és persze sok negatív aspektust lehetne felsorakoztatni, de ezt csupán ízelítőnek szántam, melyek a saját megéléseimen alapulnak.

Sport! Van akit a hideg ráz e szó hallatán, van aki pedig azonnal lázba jön. Én az utóbbiak közé tartozom, szerintem már Anyukám hasában is jócskán voltak jelek, amik erre utaltak. "Izgága, örökmozgó gyerek, sosem ül meg a fenekén." Sokunknak ismerősek ezek a mondatok, melyeket szüleink sóhajtoztak nap, mint nap gyerekkorunkban. A mozgás az egyik lételemem. 6 éves korom óta heti 4-7 edzés/próba, versenyek, majd fellépések. Sosem lettem (sajnos) hivatásos sportoló vagy táncos, máshogy alakult az életem.

De mi vesz rá arra, hogy mind a mai napig heti 4-5x 1 órát mozogjak? Miért jó ez? Miben segít? Erre próbálok választ adni azoknak, akik nem szeretnek mozogni és nehezen veszik rá magukat, hogy akár csak heti 2x átmozgassák a testüket.

1. Segít megőrizni/formálni az alakodat! 

Lerágott csont, uncsi mondat. De hát mégiscsak így van, ha már ennyien szajkózzák! Sok ember beszél arról, hogy "le kéne fogyni", "nem szeretem a testem". Jó, de hát mit tettél érte, hogy ez másképp legyen? A 21. századra nagyon jellemző ülő életmódunk mellett elengedhetetlen időt szakítanunk a mozgásra, ha jó testet és egészséget szeretnénk. Mindegy, hogy mit sportolsz, mert ha az egy aktív, mindent átmozgató, rendszeres fizikai terhelés, akkor annak előbb vagy utóbb meglesz az eredménye. Persze emellett nem árt figyelni a táplálkozásra, de higgyétek el, ha komolyan veszed az edzéseket, akkor ez hozni fogja magával az egészségesebb táplálkozás iránti igényt. Furcsán hangzik tudom, de így van. 

2. Rendszert visz az életedbe!

A mai világunk egy másik betegsége, hogy nehéz rendszert vinni az életünkbe, megtalálni a munka-magánélet egyensúlyát. A legtöbb ember túlhajszolt, kimerült, leterhelt. Sokan mondták már nekem, hogy azért nem mozognak, mert nem fér bele az idejükbe. Az fér bele az időnkbe, amit szeretnénk! Nekem mikor nagyon hektikusak a napjaim, akkor reggel 6-ra járok edzőterembe vagy futni, alkalomadtán pedig feladom az alvásra, olvasásra, bulizásra szánt időt. De láttam már babakocsival futó kismamákat, közösen kiránduló családokat és napi több kilométert sétáló idős párokat is.

3. Több energiád lesz!

A rendszeres mozgás tökéletesen ki tudja egészíteni az ülő életmódot és a sok pszichés terhelést. Sportolás közben ki tud picit kapcsolni az elméd, boldogsághormon szabadul fel. Az edzés után energikusabbnak és kiegyensúlyozottabbnak fogod magad érezni, még akkor is ha a fizikai tested elfáradt. Én például nagyon szeretek reggel edzeni, mert ez ad egy lendületet, egy energikus kezdetet, aminek pozitív hatásai végigkísérek az egész napomat.

4. Oldja a stresszt!

Egy újabb klisé. De én magamon kitűnően meg tudtam figyelni ezt. Néha arra van szükségem, hogy a mozgás energiát adjon, néha viszont csak arra, hogy egy stresszhelyzet, érzelmi megterhelés után kifújhassam azt a sok negatív érzést, ami hatalmába kerített és kicsit lehiggadjak. Főleg az impulzív embereknek lehet ez segítség, mint amilyen én is vagyok. Futok pár kilométert és mire befejezem, a problémám egy részét mintha elfújta volna a szél.

5. Célt ad!

Vannak periódusok az ember életében (tisztelet a kivételnek), amikor nem nagyon vannak céljai. Vagy azért mert minden épp szuper mederben halad, vagy azért, mert épp egy válság közepén csücsül és nem talál kiutat. Ilyenkor én mindig a sporthoz nyúlok és abban keresem a támaszt. Pár kiló mínusz, egy félmaraton, egy fellépésre való felkészülés, bármit kitűzhetünk magunk elé célként, ami felé utána tehetünk nap, mint nap egy pici lépést.

Én most már lassan 20 éve élem így az életem és mindenkinek csak ajánlani tudom! Persze nem kell mindenkinek heti 4-5 reggelt vagy estét edzésre szánnia, félreértés ne essék. Heti 2-3x 45-60 perc rendszeres mozgás már segíthet az életminőségünk javításában! :)

Mostanában több olyan párral találkoztam, akik egy-két éve is együtt vannak már, de saját bevallásuk szerint a kapcsolatuk nagyrészt a szürke hétköznapokról és a hasonlóan színtelen hétvégékről szól. Korán kelés, munka, bevásárlás, takarítás, alvás és így tovább. Természetes hogy az emberek életének egy nagyobb része így és ehhez hasonlóan néz ki. Viszont egy párkapcsolat nagyon megsínyli, ha a napi mókuskeréken kívül, semmi másról sem szól. Véleményem szerint rendszeresen ápolni kell a kapcsolatot, ki kell lépni a megszokott körforgásból és tenni kell azért, hogy a párkapcsolat ne laposodjon el, ne menjen tönkre. Igen, ez idő, kreativitás, néha pénz, de megtérül. 

A továbbiakban a teljesség igénye nélkül leírok 5 tippet hogy mit lehet tenni egy párkapcsolat életben tartásáért, szorosabbra fűzéséért. 

1., Apró figyelmességek, gesztusok:

Semmi nagy dologra nem kell gondolni, sem időben, sem pénzben. Ez csupán arról szól, hogy egy hosszú nap előtt vagy egy fárasztó hét után egy kis mosolyt csaljunk társunk arcára. Itt aztán elengedheti az emberek fantáziáját. Egy vacsora főzés, egy szál virág, egy kivasalt ing, a kedvenc süteménye, és még sorolhatnám. Én például mikor a barátomnak szendvicseket készítek másnapra, nem egyszer “elrejtek” a csomagoláson egy rövid üzenetet. Ez nem nagy dolog, csupán annyi a lényeg, hogy érezze a másik a törődést, azt hogy eszébe jutottunk aznap, és ezt nem vagyunk restek a tudtára adni.

2., Közös nyaralás:

Amíg az ember el nem megy a párjával nyaralni, talán nem is sejti, hogy ez milyen összekovácsoló erő tud lenni. Mi rendszeresen próbálunk ketten vagy barátokkal mini-nyaralásokat szervezni. Biciklizés, wellness, kirándulás vidéken, strandolás, akár 2-3 nap is feltöltő tud lenni. Persze ha az ember megengedheti magának, jobb néha hosszabb időre menni, 1 akár 2 hétre teljesen elszakadni a napi robottól. A helyzet az, hogy egy teljesen más környezetben, akár egy számunkra vadiúj országban, más napi ritmust élve, 0-24-ben együtt vagyunk a másikkal és ez képes új távlatokat nyitni. Nekem nemrég ilyen élmény volt a két hetes thaiföldi nyaralásunk, ahonnan egy megújult, felfrissült párkapcsolatban tértünk haza. Persze nem a távolság vagy a napok száma a legfontosabb, hanem a másikra hangolódás.

3., A másikért tenni:

Mi emberek hajlamosak vagyunk önzőek lenni. Főleg mikor az ember egésznap kötelességet teljesít, szereti a szabadidejét a saját szájíze szerint eltölteni. Ámde mégis egy kedves gesztus lehet, ha átlépjük a komfortzónánkat és teszünk valami olyat ami nem rólunk, hanem a párunkról szól. Nem kell minden hobbinknak egyezni, de nagyon jól tud esni a másiknak ha megoszthatja velünk azt, ami őt érdekli. Nem szeretjük a focit, de a párunk él-hal érte? Nézzünk meg egy meccset vele. Próbáljuk meg megérteni, hogy vajon ő mit szerethet benne. Unjuk a főzést? Sajnáljuk rá az időt? Vegyünk erőt magunkon, álljunk oda másik mellé és főzünk egyszer együtt. 

4., Minőségi idő:

Hát igen, ez ilyen. Ha valaki jó párkapcsolatot szeretne, annak erre időt kell szánnia. És most nem arra az időre gondolok, amikor egymás mellett ülve a telefonotokat nyomkodjátok és nem is arra, amikor az ember 6-kor kel, lenyom egy kávét és már rohan is a munkába. A minőségi időre céloztam. Nincs telefon, nincs rohanás, fejben nem a másnapodat tervezed stb. Ilyen nem biztos, hogy napi szinten lesz, de nem is baj. Tűzzetek ki heti 1 vagy kéthetente 1 olyan alkalmat, ami a tiétek. Együtt keltek, beszélgettek, kirándultok, filmeztek, mindegy is. A lényeg hogy együtt, lehetőleg ketten. Tavaly ilyenkor, a barátomat még külföldhöz kötötte a munkája, így 6-7 naponta jött haza 3 napra. Az volt a kedvencem, amikor esténként levágódtunk a kanapéra és csak beszélgettünk. A legértékesebb órák voltak azok.

5., Az önmagunkra fordított idő:

Valószínűleg ez most furán hangzik, idáig arról papoltam, hogy a másikkal töltsünk időt, a másiknak járjunk a kedvében blabla. No de egy kapcsolat sem lesz igazán harmonikus, ha feleknek sosincs idejük önmagukra. Ez lehet egyedül vagy barátokkal, otthon vagy vidéken, a lényeg hogy rólunk szóljon, feltöltsön. Lehet ez egy sör haverokkal, egy izzasztó edzés vagy akár egy lebilincselő könyv. Ha mindig csak adunk magunkból, de mi nem töltekezünk, akkor kimerültekké és kedvetlenekké válhatunk. Pont előző héten történt meg velem, hogy röpke két napra leugrottunk Balatonra egy tánctáborba. Csak csajok, tánc, zene, napozás, alvás. Már két nap is rengeteget segített abban, hogy hazaérve újra lelkesen tudjam végezni a napi teendőket. 

Még sokáig folytathatnám a felsorolást, hisz ahány ember, ahány kapcsolat, annyi bevált szokás, de most zárom soraim. Remélem mindenki talál magához illő tippet és ki is próbálja. :)

Az előző cikkek alapján ott tartunk, hogy jó az önéletrajzod, átmentél a telefonos interjún és remélhetőleg most időben megérkeztél a céghez, talpig elegánsan, felkészülve. Elkezdődik az interjú. Tegyük fel, hogy ez egy általános HR-es interjú, tehát nincsenek benne szakmai kérdések. Ehhez fogok most pár tanáccsal szolgálni.

1. Kézfogás. Nagyon meghatározó! Az első benyomásunk a jelöltről a kézfogása és a köszönése alapján alakul ki. Erre nekünk, HR-eseknek különösen érdemes figyelni, mert sokat elárul egy-egy emberről. Bár én nem szoktam végzetes következtetéseket levonni ezekből, de tény és való, hogy nem a "döglött hal" vagy a "csonttörő" kézfogások nyerik el a tetszésemet.

2. Figyelj rá, hogy hogy ülsz! Bár néha az interjúztató maga belazulhat, szinte már-már elfekszik a széken, de neked nem szabad. Nagyon rosszul veszi ki magát, ha valaki beszéd közben támasztja a fejét vagy már majd lefolyik a székről. Nem kell persze vigyázban ülni, de azért egész idő alatt érdemes figyelni és "javítani" a testtartásunkat.

3. Legyél összeszedett! Ha valaki nem tud felkészülten, összeszedetten beszélni a tapasztalatairól vagy a terveiről, az biztosan nem nyűgözi le a szemben ülőt. A cégek azokat az embereket csípik, akik határozottan, jól kommunikálnak és tudják, hogy mit akarnak, van tervük, céljuk. Lehet, hogy nem mindig illik a megpályázott pozíció 100%-ig az illető eddigi pályafutásába, de ha meg tudja indokolni, hogy neki miért lenne jó az állás és meg vannak az ehhez szükséges tulajdonságai, készségei, akkor jó eséllyel indul az állásért. Nem egy és nem két embernek találtam már munkát, aki lehet, hogy nem illet tökéletesen a megpályázott lehetőségre, de nagyon jó volt kiállása, meghatározható célokkal rendelkezett és őt választotték, más, esetleg jobb CV, de kevésbé megnyerő kiállással szemben.

4. Mondj igazat! Előbb vagy utóbb kiderül. A legjobbakkal is megesik, hogy kirúgják őket egy munkahelyről. Ez van. De az biztos, hogy jobb ezt elmondani egy interjún, mert később nagyon kellemetlen vége lehet a sztorinak. A legtöbb cég ugyanis kér referenciát a potenciális jelöltekről. Nekem volt is sajnos olyan esetem, amikor a jelöltem azt mondta, hogy az előző munkahelyéről közös megegyezéssel jött el, nem volt semmi probléma. A cég, ahova pályáztattam kért referenciát, így felhívtam az előző két munkahelyén a volt főnökeit. (persze ő tudott erről, hisz tőle kértem elérhetőséget.) Az egyik felettes meg volt vele elégedve, ámde a másik nagyon nem és mint kiderült, ők rúgták ki. A cég, ahol eddig futott a pályázata, elutasította. És nem azért, mert kirúgták, hanem mert nem mondott igazat.

5. Kapcsold ki a telefonod! Ezt nem is igazán kéne kifejtenem, hisz evidensnek tűnik, de sajnos mégsem mindig az. De nem is az a legmeglepőbb, amikor valakinek megszólal a telefonja, hanem amikor még fel is veszi. Nemrég pedig volt egy olyan interjúalanyom is, akit épp kísértünk le lifttel a vezetőkkel, amikoris elővette a telefonját és annyira belemerült a pötyögésbe, hogy miután kiszálltunk majdhogynem mi kiáltottunk utána, hogy "Viszontlátásra!" Na ez biztosan nem jó pont...

Még oldalakon keresztül lehetne sorolni a különféle tippeket, de most ezzel az 5 gondolattal kívánok sikeres interjúzást minden pályázónak! :)

Az előző két részben kiveséztem, hogy véleményem szerint milyen a jó önéletrajz, illetve azelőtt a telefonos interjúk menetéről ejtettem pár szót.

Most tegyük fel, hogy jó az önéletrajzunk, amivel pályáztunk és egy sikeres telefonos interjút is a hátunk mögött tudhatunk. Nagy az öröm, de azért még a java hátravan. Az interjú...

A következőkben egy "átlagos" HR-es interjúhoz fogok felkészülési tippeket adni. Ezek nem vonatkoznak specializáltan egy cégre vagy állásra, így lehet, hogy van olyan interjú, ahol az én tippjeim nem válnának a pályázó hasznára. 

1. Dátum. Kapsz egy megerősítő emailt -jó esetben-, hogy hova menjél, mikorra és ott kit keress majd. Érdemes ezt az emailt megőrizni, naptárba bevinni, mielőtt még elfelejtődik. Most ez elég bugyutának hangozhat, de sajnos nem egy és nem két olyan interjúm volt, amit amiatt kellett másik időpontra átpakolni, mert "Jajj, én úgy emlékeztem, hogy jövőhétre beszéltük meg.." Nem kell persze kétségbeesni, ha ilyen történik, nem harapjuk le senkinek a fejét, de azért jobban veszi ki magát, ha az eredetileg megbeszélt dátumon megjelenünk a helyszínen! :)

2. Információgyűjtés. Melyik céghez is megyek interjúra? Az elmúlt időszakban egy projekt miatt az egyik élelmiszer-kereskedelmi láncnak dolgoztam. Ha annyi 20.000 forintosom lenne, amennyiszer az interjú alany egyetlen mondatot sem tudott mondani a cégről az interjú elején, akkor most mehetnék belőle nyaralni. Komolyra fordítva a szót, tessék kicsit utánanézni a cégnek, akiknél szeretnél a jövőben dolgozni. 3-4 mondat már elég szokott lenni, a lényeg, hogy lássák, hogy készültél.

3. Pontosság. Mondanom sem kellene, hogy fontos. Az átlag HR-esnek egy nap igencsak sok dolga van, melynek egy nagyobb része időponthoz kötött. Ha késel az interjúról, megeshet, hogy annyival kevesebb időd lesz a bemutatkozásra. Nem is beszélve arról, hogy a nagy kapkodásban nem tudsz kicsit szuszanni, körülnézni. Pedig az első benyomás mindkét félnek döntő. Milyen érzés itt lenni? Kedvesek itt az emberek? Tetszik a légkör? Sokat meg lehet tudni egy cégről néhány perc alatt így.

4. Megjelenés. "Mit vegyek fel? Nincs egy rongyom sem..." A tipikus kora reggeli női pánik.. Hogy miben érdemes menni interjúra az függ a cég kultúrájától és a szektortól is, amiben tevékenykedik. Például, ha egy német bankba készülünk interjúra, akkor érdemes kifejezetten elegánsan és mégis szolidan megjelenni. Kosztüm vagy öltöny, magassarkú, semmi feltűnő rúzs vagy erős smink. Míg ha egy amerikai szolgáltatóközpontba készülünk, ott elég egy elegánsabb hosszúnadrág blúzzal vagy inggel és egy kicsit feltűnőbb színű lakktól sem hiszem, hogy negatív benyomást keltenénk. A lényeg az ápolt megjelenés és az extremitás kerülése. Ahogyan biztosan ne: pár hónapja egy jelöltem biciklivel érkezett az állásinterjúra. Ez még nem is gond nekem, ha nem izzad le, csakhogy úriemberünk megjelent a teremben talpig biciklis szerkóban, hozzá illő cipővel. Na hát ez már fura volt.

5. CV átnézése. Végül, de nem utolsósorban érdemes a saját önéletrajzunkat átnézni, mielőtt elindulnánk. Mettől-meddig is dolgoztam ott? El tudom mondani összeszedetten, hogy mik voltak a feladataim? Milyen készségeim, tapasztalataim vannak, amit hangsúlyozni lenne érdemes az interjún? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket érdemes magunkban tisztázni.

Ez az 5 pont remélem mankóként szolgál egy álláspályázónak, még akkor is, ha a lista nem teljes.

Jó felkészülést! :)

Egy újabb fontos pontjához érkeztünk egy interjúnak, az önéletrajzhoz. Ez a belépő, vagy rosszabb esetben rögtön a kilépő egy cégnél. Ha az önéletrajz "jól" lett megírva és a pályázó releváns állásra pályázott, az nagy öröm egy HR-esnek. Mert akár hiszik a pályázók, akár nem, de öröm szép CV-t (curriculum vitae) látni. Hát még az mekkora, ha fel is tudom utána hívni, mert illik a lehetőséghez, amire pályázott! Szinte látom magam, amint a reggeli emaileim átfutása után lélegzetvisszafojtva böngészem végig az újonnan befutott pályázatokat, remélve, hogy minél többet fel is tudok majd keresni. 

Miért fontos a jó önéletrajz? Azért, mert ez lesz az első benyomás rólunk, mint jövendőbeli kollégáról. Mivel a mai világban legtöbbször nincs lehetőség rögtön egy személyes bemutatkozásra, így először ezen a dokumentumon keresztül kell bemutatnunk magunkat és a készségeinket. Persze ezalatt nem azt értem, hogy tarkabarka önéletrajzokat kellene beadni. Inkább el is mondom pár pontban, hogy mire gondolok! Persze minden HR-es más, mindenkinél játszik a szubjektivitás, még akkor is, ha objektivitásra törekszünk, de azért bemutatom az általam "jónak" talált önéletrajzot.

- Első pillantásra legyen rendezett. Jól meg van szerkesztve, a sorok nem csúsztak szét, az egyes bekezdések tagoltak, el vannak kicsit különítve egymástól. 

- Ha színes is, mert vannak területek, amiknél némi kreativitás jó ha társul a tárgyilagossághoz (pl. marketing), akkor sem ajánlott sok színt használni és csicsás dokumentumot kreálni a végére. Ez igaz a betűméretre is. 2-3-nál többet nem ajánlok használni.

- A CV legyen átlátható és friss. Nem szerencsés például egy 2013-ban frissített önéletrajzzal pályázgatni 2016-ban, ha egyszer azóta kétszer váltottunk már munkahelyet és megtanultunk egy új nyelvet. Emellett én is csak megerősíteni tudom azt, hogy a HR-esek többségének nincs több, mint 20-30 másodperce egy CV átfutásához. Ennek több oka van. Az egyik, nagyon egyszerű ok, hogy nincs rá időnk. Napi akár 100 önéletrajzzal is találkozunk, miközben mondjuk 15-20 pozíció vár arra, hogy betöltsük. De az is igaz, hogy nincs is szükségünk ennél többre. Ahogy nőtt a tapasztalatom, én is azon kaptam magam, hogy ennyi idő alatt általában el tudom dönteni, hogy illik-e az adott anyag a pozícióhoz vagy sem. Ha meg mégsem tudom eldönteni, még mindig fel tudom hívni.

- Legyenek benne a fontos információk. És ezek legyenek helyesek. Amikor elkészültünk az önéletrajzunkkal, érdemes megkérni egy ismerősünket, hogy olvassa át. Több szem többet lát, olykor a legfeltűnőbb hibákon siklunk át a legkönnyebben. Mire is gondolok itt? CV, amin nincs név, visszajön az email, amit küldök, mert a pályázó elütötte a címet, telefonszám, ami előtt nincs ott az előhívó és még sorolhatnám. 

- Érdemes a "professzionális" oldalunkat elővenni. Értem én, hogy a bikinis, koktélozós képünkön nézünk ki a legjobban, de nem túl szerencsés ilyen képpel állást pályázni, mert nehéz ilyenkor valakit komolyan venni. Nem baj, ha nem profi a fotó, ami rólunk készül, de vegyünk fel egy blúzt vagy inget és kérjük meg egy ismerősünket, hogy egy egyszínű fal előtt kattintson rólunk egy-két képet. Jobb, higgyétek el! 

- Jó sorrendben legyenek feltüntetve a tapasztalatok! Sosem tudtam megérteni azt a logikát, amikor valaki mondjuk 2008 óta dolgozik és közvetlen a személyes adatai alatt az akkori munkatapasztalatát fejti ki és ahogy görgetek lefelé, úgy közeledünk időben a jelenhez. Mivel nagy valószínűséggel a jelenkori vagy az azt megelőző tapasztalat miatt pályázik meg valaki egy következőt, így biztosan arra érdemes felhívni a HR-es figyelmét és nem a már-már irreleváns 8-10 évvel ezelőttire. Ugyanez igaz az iskolákra is. Minek tegyem első helyre az általános iskolát, ha egyszer már egyetemet is végeztem?!

- Rövid beszámoló az egyes pontokhoz. A munkámból adódóan elég sok pozícióról tudom, hogy mit jelent, mit csinálnak abban napi szinten az emberek, de azért nem mindről. Emiatt egy CV nekem akkor lesz "vonzó" és érthető, ha pár pontban kifejti a pályázó, hogy a pozíció, melyet betöltött, mit is jelent. Nem kell hosszú szöveget, egész mondatokat írni, elég pár összefoglaló tőmondat. Amennyiben valaki releváns a pozícióra, egy HR-es már pár pontból megsejti azt, a többi meg jöhet a személyes vagy telefonos interjún.

- Végül, de nem utolsósorban pedig: csak az igazat! Az előző cikkben említettem, hogy telefonon majdnem mindig letesztelem a releváns nyelvtudását a pályázónak. De ha máskor nem, a személyes interjún biztosan. És ezt sokan mások is így teszik. Emiatt én azt tudom tanácsolni, hogy ha valaki 6-7 éve nem használta mondjuk a német nyelvtudását és saját bevallása szerint most gyenge középfokú, akkor ne írja be azt, hogy felsőfokú, folyékony német nyelvtudás, hisz ez hamar kibukik és elég kellemetlen.

Egy szó, mint száz, fő a tiszta, átlátható, informatív önéletrajz, amivel azt a benyomást kelthetjük a HR-esben, hogy érdemes ránk szánni 5-10 percet és felhívni minket. Ez megkönnyíti a HR-es dolgát és javítja a pályázó esélyeit is.

Lassan 3 éve már, hogy az asztal másik felén ülök, interjúztatok. Na de milyen is az? Milyen ezen az oldalon lenni és a jelentkezőket kérdezgetni? Az elkövetkezendő cikkekkel az a célom, hogy bepillantást engedjek a "kulisszák mögé", remélhetőleg ezzel sok álláskeresőnek tanácsot adva. De előbb egy rövid bevezető.

Immáron 3 éve dolgozom egy szolgáltató cégnél, ahol számtalan különböző kisebb és nagyobb cégnek keresünk új munkaerőt. Színes-szagos cégeket és álláslehetőségek tárházát láttam már ezen idő alatt. Több ezer állásinterjú, és annál is több telefonos interjú van már a hátam mögött. Ezen az időszakon belül már 10. hónapja pedig egy kereskedelmi cég csapatát próbálom erősíteni azzal, hogy megkeresem nekik az új, szellemi munkaerőt. Igen, én vagyok az, aki felhív egy álláslehetőséggel kapcsolatban és mindenféle értelmetlennek tűnő és olykor már-már kényelmetlen kérdést teszek fel. És igen, az is én vagyok, aki olykor elutasító emailt küld, ha nem feleltél meg egy álláslehetőség követelményeinek. Na de most nézzük meg, mit élek én át a vonal másik végén.

Amikor megnyílik egy új keresés, akkor nekem sokkal több információ áll rendelkezésemre, mint ami ki van téve egy álláskereső portálra. Nem más, csak több, részletesebb. Ennek alapján végigpásztázom a frissen bejelentkezőket és már fel is kapom a telefont, amint találtam egy jó önéletrajzot. (arról, hogy milyen önéletrajz is az, amire felkapom a fejem, arról majd egy másik cikkben ejtek szót) Ha felveszi és tud is beszélni velem 5-10 percet, az csúcs. Tegyük hozzá, hogy ez igen ritka. Jó, semmi gond, küldök neki emailt, hívom később. Mivel nekem is fontos, hogy találjak megfelelő embert, így nem felejtkezem el erről, és nem is mondok le róla, csak azért, mert nem vette fel rögtön vagy mert visszahívást kért. Nem kell ettől félni! Ha nem alkalmas, kérj udvariasan visszahívást egy másik időpontra.

Tegyük fel, hogy ráér beszélni. Én elmondom miért kerestem, és elkezdem kérdezgetni. Bár a beszélgetést mindig a válaszai alapján fűzöm tovább, de van 5-6 standard kérdés, amit az esetek 90%-ban nem hagyok ki.

Itt meg is állnék megint egy gondolat erejéig. A telefonos interjú, bár a pályázók nem akarják figyelembe venni vagy nem tudnak róla, de egy 0. körös interjúnak számítanak. Ha nem sikerül, valamelyik kritérium nagyon nem egyezik, akkor nekem "jogomban áll" visszautasítani őt. Tehát érdemes azért az ártatlannak tűnő telefonos előszűrést is némiképp komolyan venni. Ezzel nekem sosem az a célom, hogy valakire ráijesszek vagy kellemetlen kérdésekkel dobálózzak, hanem elsősorban két dolog. Egyrészről a lehető legtöbb időt szeretném megspórolni a vezetőnek, és másrészről pedig, hogy megkíméljen a jelentkezőt egy esetleges kellemetlen személyes interjútól. Tegyük fel, hogy van egy olyan lehetőség, amire folyékony, felsőfokú német nyelvtudást várnak, el, de emberünknek, aki megpályázta ezt, most passzív a nyelvtudása, évek óta nem is használta. Nem teszteli le senki, nem hívja fel senki a figyelmét arra, hogy picit gyakorolni kéne, amennyiben tényleg szeretne egy német nyelvet igénylő álláslehetőséget elnyerni, nem ad neki senki tanácsot, hogy hogy gyakoroljon stb. Bejön egy személyes interjúra, majd a vezető és a HR-es megkérik, hogy az interjú első 15 perce menjen németül. Kellemetlen. Persze vannak pályázók, akik alaposan felkészülnek az ilyen esetekre, vesznek különórát vagy alapból annyira jók, hogy még a passzív nyelvtudásuk is lenyűgözi az interjúztatókat, de a valóságban elenyésző ezen jelöltek száma. A legtöbben ezt a véletlenre bízzák, halogatják azt, hogy felfrissítsenek egy nyelvet, úgy vannak vele, hogy "majd a napi munkában felfrissül az". De ez nem ilyen egyszerű. A munkahelyeket nem szabadna nyelviskolának tekinteni. Igenis venni kell a fáradtságot a gyakorlásra, készülésre.

Szóval a telefonos interjú. Nagyon kedvelt és amúgy igen egyszerű kérdésem a következő: "Miért jelentkeztél be az álláshirdetésünkre?" vagy ennek egy alternatívája: "Milyen lehetőségekre szoktál általában jelentkezni?". Ezzel össz-visz annyi a célom, hogy halljam, tudja-e, hogy mire jelentkezett, mi motiválja, milyen kulcsszavaknak kell, hogy egy kiírás megfeleljen stb. Semmi extrát nem várok erre, csak 2 összeszedett, kerek mondatot. Attól a választól, hogy "Mert munkát keresek." falnak tudnék menni....

A másik teljesen átlagos kérdésem az az, hogy körülbelül milyen fizetésre számít a pályázó. Tudom, hogy kényes kérdés, de még mindig jobb így, mint az interjún szemtől-szembe. Egyértelmű, hogy ezzel is az a célom, hogy segítsek egy ésszerű, ámde mindkét félnek megfelelő összeget, intervallumot belőni. Ha nincs még elég információd a pozícióról ahhoz, hogy válaszolj, akkor merj kérdezni. A HR-es majdnem biztos, hogy nem adhatja ki az összeget, amit a cég kínál, de azért elmondhatja a cafeteriát általában, illetve ha a pozícióról kapsz egy kis információt, akkor már be lehet lőni azt is, hogy ez mennyi feladat, milyen felelősségi kör lenne. Tudom, hogy nem könnyű, de az "Ezen még nem gondolkoztam" válaszok el tudnak képeszteni néha. Tessék gondolkozni rajta. Utánanézni. Utánakérdezni. Tanácsot kérni. Végiggondolni, hogy mennyiből jössz ki egy hónapra. stb. Jó egy intervallumban és nem feltétlen konkrét összegben gondolkodni. Amikor valaki elmond nekem egy intervallumot, az alapján már tudok neki segíteni, hogy az reális-e, de helyette nem tudom kitalálni, hogy mennyit szeressen keresni.

Összefoglalva: Ha állást keresel, legyél tudatos. Kérj tanácsot, ha bizonytalan vagy. Olvasd el a hirdetést, amire jelentkezel, járd körbe, képzeld el. Ha pedig már bejelentkeztél, akkor készülj fel az esetleges motivációs, nyelvtudást vagy fizetési igényt firtató kérdésekre. Legyen egy pici elképzelésed arról, hogy mit szeretnél és legyél nyitott a kapott információkra, tanácsokra is.

Sikeres jelentkezést kívánok! :)