Lassan 3 éve már, hogy az asztal másik felén ülök, interjúztatok. Na de milyen is az? Milyen ezen az oldalon lenni és a jelentkezőket kérdezgetni? Az elkövetkezendő cikkekkel az a célom, hogy bepillantást engedjek a "kulisszák mögé", remélhetőleg ezzel sok álláskeresőnek tanácsot adva. De előbb egy rövid bevezető.

Immáron 3 éve dolgozom egy szolgáltató cégnél, ahol számtalan különböző kisebb és nagyobb cégnek keresünk új munkaerőt. Színes-szagos cégeket és álláslehetőségek tárházát láttam már ezen idő alatt. Több ezer állásinterjú, és annál is több telefonos interjú van már a hátam mögött. Ezen az időszakon belül már 10. hónapja pedig egy kereskedelmi cég csapatát próbálom erősíteni azzal, hogy megkeresem nekik az új, szellemi munkaerőt. Igen, én vagyok az, aki felhív egy álláslehetőséggel kapcsolatban és mindenféle értelmetlennek tűnő és olykor már-már kényelmetlen kérdést teszek fel. És igen, az is én vagyok, aki olykor elutasító emailt küld, ha nem feleltél meg egy álláslehetőség követelményeinek. Na de most nézzük meg, mit élek én át a vonal másik végén.

Amikor megnyílik egy új keresés, akkor nekem sokkal több információ áll rendelkezésemre, mint ami ki van téve egy álláskereső portálra. Nem más, csak több, részletesebb. Ennek alapján végigpásztázom a frissen bejelentkezőket és már fel is kapom a telefont, amint találtam egy jó önéletrajzot. (arról, hogy milyen önéletrajz is az, amire felkapom a fejem, arról majd egy másik cikkben ejtek szót) Ha felveszi és tud is beszélni velem 5-10 percet, az csúcs. Tegyük hozzá, hogy ez igen ritka. Jó, semmi gond, küldök neki emailt, hívom később. Mivel nekem is fontos, hogy találjak megfelelő embert, így nem felejtkezem el erről, és nem is mondok le róla, csak azért, mert nem vette fel rögtön vagy mert visszahívást kért. Nem kell ettől félni! Ha nem alkalmas, kérj udvariasan visszahívást egy másik időpontra.

Tegyük fel, hogy ráér beszélni. Én elmondom miért kerestem, és elkezdem kérdezgetni. Bár a beszélgetést mindig a válaszai alapján fűzöm tovább, de van 5-6 standard kérdés, amit az esetek 90%-ban nem hagyok ki.

Itt meg is állnék megint egy gondolat erejéig. A telefonos interjú, bár a pályázók nem akarják figyelembe venni vagy nem tudnak róla, de egy 0. körös interjúnak számítanak. Ha nem sikerül, valamelyik kritérium nagyon nem egyezik, akkor nekem "jogomban áll" visszautasítani őt. Tehát érdemes azért az ártatlannak tűnő telefonos előszűrést is némiképp komolyan venni. Ezzel nekem sosem az a célom, hogy valakire ráijesszek vagy kellemetlen kérdésekkel dobálózzak, hanem elsősorban két dolog. Egyrészről a lehető legtöbb időt szeretném megspórolni a vezetőnek, és másrészről pedig, hogy megkíméljen a jelentkezőt egy esetleges kellemetlen személyes interjútól. Tegyük fel, hogy van egy olyan lehetőség, amire folyékony, felsőfokú német nyelvtudást várnak, el, de emberünknek, aki megpályázta ezt, most passzív a nyelvtudása, évek óta nem is használta. Nem teszteli le senki, nem hívja fel senki a figyelmét arra, hogy picit gyakorolni kéne, amennyiben tényleg szeretne egy német nyelvet igénylő álláslehetőséget elnyerni, nem ad neki senki tanácsot, hogy hogy gyakoroljon stb. Bejön egy személyes interjúra, majd a vezető és a HR-es megkérik, hogy az interjú első 15 perce menjen németül. Kellemetlen. Persze vannak pályázók, akik alaposan felkészülnek az ilyen esetekre, vesznek különórát vagy alapból annyira jók, hogy még a passzív nyelvtudásuk is lenyűgözi az interjúztatókat, de a valóságban elenyésző ezen jelöltek száma. A legtöbben ezt a véletlenre bízzák, halogatják azt, hogy felfrissítsenek egy nyelvet, úgy vannak vele, hogy "majd a napi munkában felfrissül az". De ez nem ilyen egyszerű. A munkahelyeket nem szabadna nyelviskolának tekinteni. Igenis venni kell a fáradtságot a gyakorlásra, készülésre.

Szóval a telefonos interjú. Nagyon kedvelt és amúgy igen egyszerű kérdésem a következő: "Miért jelentkeztél be az álláshirdetésünkre?" vagy ennek egy alternatívája: "Milyen lehetőségekre szoktál általában jelentkezni?". Ezzel össz-visz annyi a célom, hogy halljam, tudja-e, hogy mire jelentkezett, mi motiválja, milyen kulcsszavaknak kell, hogy egy kiírás megfeleljen stb. Semmi extrát nem várok erre, csak 2 összeszedett, kerek mondatot. Attól a választól, hogy "Mert munkát keresek." falnak tudnék menni....

A másik teljesen átlagos kérdésem az az, hogy körülbelül milyen fizetésre számít a pályázó. Tudom, hogy kényes kérdés, de még mindig jobb így, mint az interjún szemtől-szembe. Egyértelmű, hogy ezzel is az a célom, hogy segítsek egy ésszerű, ámde mindkét félnek megfelelő összeget, intervallumot belőni. Ha nincs még elég információd a pozícióról ahhoz, hogy válaszolj, akkor merj kérdezni. A HR-es majdnem biztos, hogy nem adhatja ki az összeget, amit a cég kínál, de azért elmondhatja a cafeteriát általában, illetve ha a pozícióról kapsz egy kis információt, akkor már be lehet lőni azt is, hogy ez mennyi feladat, milyen felelősségi kör lenne. Tudom, hogy nem könnyű, de az "Ezen még nem gondolkoztam" válaszok el tudnak képeszteni néha. Tessék gondolkozni rajta. Utánanézni. Utánakérdezni. Tanácsot kérni. Végiggondolni, hogy mennyiből jössz ki egy hónapra. stb. Jó egy intervallumban és nem feltétlen konkrét összegben gondolkodni. Amikor valaki elmond nekem egy intervallumot, az alapján már tudok neki segíteni, hogy az reális-e, de helyette nem tudom kitalálni, hogy mennyit szeressen keresni.

Összefoglalva: Ha állást keresel, legyél tudatos. Kérj tanácsot, ha bizonytalan vagy. Olvasd el a hirdetést, amire jelentkezel, járd körbe, képzeld el. Ha pedig már bejelentkeztél, akkor készülj fel az esetleges motivációs, nyelvtudást vagy fizetési igényt firtató kérdésekre. Legyen egy pici elképzelésed arról, hogy mit szeretnél és legyél nyitott a kapott információkra, tanácsokra is.

Sikeres jelentkezést kívánok! :)