A futással és túrázással kapcsolatos bejegyzéseim után szinte kötelezőnek érzem, hogy írjak egy általam szintén igen kedvelt mozgásról, a sétáról. A séta esetében se különleges helyszínre, se full extrás felszerelésre nem kell gondolni. Elég annyi, hogy eleged van a dugóban ülésből vagy a tömött villamosokból és elkezdesz sétálni. Én mostanában egyre többször érzem ezt és ilyenkor, ha csak tehetem, a gyaloglást választom. Egyedül vagy társaságban, hidegben vagy melegben, városban vagy vidéken, tulajdonképpen mindegy. De miért teszem ezt?

Nem kell hozzá semmi
De tényleg semmi! Persze nem azokon a napokon sétálgatok a városban, amikor nagy cuccot kell cipelnem, vagy épp magassarkúban vagyok, de amúgy bármikor. Egy kényelmesebb cipő mondjuk nem árt, de ezt is embere válogatja. Bárhonnan, bármeddig és bármikor lehet sétálni. A minap azt éreztem, hogy nincs kedvem villamosra szállni. Nem tudom honnan jött az érzés, de eleget tettem neki és gyalogoltam. Gondoltam majd elmúlik. De nem múlt, így hát hazasétáltam, ami aznapra egy 6 km-es utat jelentett. És máris jobban éreztem magam!

Relax
Nem kell rohanni a busz után, nem kell tömegben zötykölődni, nem kell dugóban ülni, nem kell semmit csinálni, csak menni. Egyik lépés a másik után. Egy kicsit monoton, de éppen ezért kikapcsol, segít elengedni az éppen aktuális feszültséget, aggodalmat. Ha van kedvünk, még egy kis légzőgyakorlattal is segíthetjük az "elengedési folyamatot".

Egyedüllét
Nem sokszor van lehetőségem egyedül lenni. Reggel, ha egyedül is vagyok, nem nagyon van időm magamra figyelni, örülök, ha felébredek és elkészülök. Aztán utazás, munka, utána a kötelező vagy kevésbé kötelező elfoglaltságok egészen estig, majd hazaesek, összeszedem magam másnapra és már zuhanok is be az ágyba. Ha munka után (vagy hétvégén) épp úgy adódik, hogy van időm még egy kicsit sétálgatni, akkor ezt választom a tömegközlekedés helyett. Itt egyedül lehetek a gondolataimmal. Mindenkinek ajánlom, akinek amúgy nincs lehetősége eleget egyedül lenni.

Látvány
Nem egyszer van részem olyan látványban, amit nem feltétlen veszek észre egy közlekedési eszközről vagy éppen nincs lehetőségem megörökíteni. Ilyen módon jobban be tudom fogadni a látványt, akár meg is állhatok, hogy gyönyörködjek benne vagy épp lefotózzam. Legyen az a napfelkelte, a ködben úszó Margit-sziget, a kivilágított Parlament, vagy akár egy havas táj, mindegyiknek egyedi, magával ragadó a hangulata.

Kalóriaégetés
És az elengedhetetlen szempontom itt is megfigyelhető, ugyanis a séta sportnak sem utolsó. Nem intenzív, nehezen ér fel egy izomépítéssel vagy egy maratonnal, de ha nincs időd vagy lehetőséged arra, hogy mozogj, már egy napi fél- egy órás séta is sokat segíthet, hogy megőrizd az egészséged vagy a súlyod!

Remélem az előző bejegyzésemmel mindenki kedvet kapott egy kis természetjáráshoz. Ha igen, akkor most jöhetnek a legfontosabb túrakellékek.

Ruházat & cipő
A legfontosabbak természetesen. A túracipő kiválasztásakor az egyéni igényeken kívül szem előtt kell tartani, hogy milyen terepen szeretnénk majd túrázni, milyen időben és, hogy nagyjából milyen távon. Én például vettem egy könnyű, nem esőálló cipőt, amit csak melegebb időben vagy váltócipőnek használok, illetve beszereztem egy magas szárú, vízálló darabot is, amit akár télen is, valamint esőben és hóban is tudok használni. Ezen a tételen nem szabad spórolni, különben a lábaink egészsége fogja bánni.
A ruházat nagyrészt az időjárástól függ. Az aláöltözet mindig nyerő! Nem izzadsz bele, melegen tart, vékony és kényelmes és simán rá tudunk venni még további rétegeket. Érdemes is amúgy több réteget felvenni, hogy egy-egy emelkedőn kaptatva vagy ha kisüt a nap legyen mit lecibálni magunkról.
A cipőmet leszámítva gyakorlatilag minden cuccom a Decathlonból van. Olcsó, megbízható és ameddig hobbiszinten űzünk egy sportot, addig (szerintem) minden igényt kielégít a választékuk.

Hátizsák
Már egy 15-20 km-es túra alatt is megtapasztalhatjuk milyen fontos is a megfelelő túrahátizsák kiválasztása. Nem kell persze nagy dologra gondolni, elég egy közepes méretű, összecsatolható pántokkal (hevederekkel) ellátott hátizsák, hisz a legfontosabb az szerintem, hogy a zsák teljes súlya ne legyen teljes egészében a válladon. Ezen kívül jól jön, ha a hátizsáknak több kicsi zsebe, illetve kulacstartója is van.

Étel, ital
Törekedjünk az egyszerűségre és a praktikumra! Mi ritkán állunk meg kajálni, mert vagy hideg van az ácsorgáshoz, vagy annyira későn indultunk neki a távnak, hogy félő, hogy nem érünk célba sötétedés előtt. Nem árt kicsit kalóriadúsabb ételekkel készülni, hisz egy túra elég sok kalóriát felemészt és jól jön a tápanyagutánpótlás. Éppen ezért szendvicset, olajos magvakat, müzliszeleteket, feldarabolt zöldségeket és almát szoktunk magunkkal vinni a pár órás gyalogutakra. Emellett készülni szoktunk legalább 1,5 liter vízzel és ha még fér a csomagba, akkor télen egy termoszban teát is viszünk. Jól szokott esni az átfagyott testünknek.

Navigáció
Bár nagyon hangulatos egy méretes turistatérképpel nekiindulni az útnak, de mi eddig még mindig az egyszerűbb utat, egy offline applikációt választottunk. Mivel a legtöbb helyen több turistaúton vezet végig egy szakasz és úton útfélen keresztezik egymást a különböző útvonalak, így ésszerű és igen ajánlott valamilyen navigációs eszközt igénybe venni. Mi ezt használjuk, nekünk bevált: GPS Kit. (az applikáció alkalmas a turistautak.hu térképeit implementáljuk) Teszem hozzá halkan, hogy nem én navigálok, ezt inkább a férfira bízom... :)

Kés vagy bármi önvédelmi eszköz
Mi elég sokszor túrázunk olyan útvonalon, ahol 10-15 km-en keresztül egy lélekkel sem találkozunk. Bár velünk még szerencsére sosem fordult elő olyan eset, amikor igénybe kellett volna vennünk ilyen eszközt, de azért nem árt ha van az embernél gondolva arra az esetre ha mondjuk kóbor kutyával találkoznánk.

Egyéb
Például egy zseblámpa. Idén télen már kétszer előfordult velünk, hogy úgy elszöszöltük az időt délelőtt, hogy a túra utolsó pár km-én már ránk sötétedett. Ekkor örültünk csak igazán a telefon elemlámpa funkciójának, mert anélkül az orrunk hegyéig sem láttunk volna el.

Okostelefon-kesztyű: igen, bevallom imádok képeket készíteni a túrákon. És igen, az Instagramon is meg szoktam osztani. Éppen ezért a nagy hidegekben nagyon jól jön egy olyan kesztyű, amiből nem kell minden kattintás előtt kibújnom, majd vissza. Nekem ilyenem van, teljesen bevált.

Még számtalan cucc lehet hasznos, de szimpla fél napos-napos túrákra nekünk eddig ezek bőven elegendőek voltak.

Mindig is "irigykedve" néztem azokat a párokat, akiknek van közös hobbijuk. Nekem anno semelyik párommal nem volt olyan közös hobbink, amit mindketten ugyanolyan lelkesedéssel űztünk volna. Egészen mostanáig, ugyanis úgy másfél évvel ezelőtt rátaláltunk a túrázásra. Úgy indult, mint egy egyszeri alkalom, amolyan "Jó idő van, miért nem sétálunk egyet a Normafán?" felkiáltással. De csakhamar szerelem lett belőle. Mostanra szinte minden időjárásra van megfelelő ruhánk, havonta járunk belföldön vagy külföldön különböző hosszúságú túrákra. Belekezdtünk már a Kék túrába, de tervben van az El Camino és még sok egyéb.
De tulajdonképpen mi a jó a természetjárásban?

Mozgás, méghozzá friss levegőn
Megrögzött mozgásmániásként kb. bármit szívesen csinálok, ami energiát igényel, de nem túl extrém. A túrázás is ilyen. Átmozgatja és erősíti az izmokat, kiszellőzteti a tüdőt (és a fejemet is) és egy jó 15-20 km-es túra után másnap legalább nem sóvárgok egy kiadós futás után. Városi gyereknek ez igazi felüdülés.

Társas tevékenység
Előnye, egy csomó más sporttal szemben, hogy itt a tevékenység közben tudsz beszélgetni. Ha elmész futni vagy egy táncórára, ott jobb ha a légzésedre, magadra figyelsz, de ez a túrázásnál másképp van. Persze jó, ha nem fecsegsz végig, de alapvetően több idő és lehetőség van rá, mint egy rövidebb ideig tartó és intenzívebb mozgásforma mellett.
Én azt vettem észre, hogy túrázás közben könnyebben előkerülnek olyan témák, amikre máskor "nincs idő", amik a rohanó hétköznapok során nem biztos hogy terítéken vannak. Itt nyugodt körülmények között meg tudunk beszélni bármit, amit csak szeretnénk partnerünkkel.

Depresszió ellen
Télen, amikor későn kel és korán nyugszik a nap, még az az ember is hajlamosabb a befordulásra és a depresszióra, aki amúgy energikus és vidám. A szabad levegőn végzett mozgás viszont jótékony hatással van a szervezetünkre, még akkor is ha nem süt konkrétan a nap. Kicsit kiszakadunk a nyüzsgő, gépekkel és épületekkel teli nagyvárosból és átadjuk magunkat a természet csendjének és megnyugtató atmoszférájának. Igazi gyógy-szer a léleknek.

Flow élmény
Csak mész, mész, láb láb után, csak a léptek zaja hallatszik. Ilyenkor, ha kicsit csendben maradunk és elengedjük a problémákon való agyalást, megtapasztalhatjuk az ún. flow élményt, mely után oly sokak áhítoznak. Főleg azoknak kedvező ez, akik amúgy - mint én is - szinte képtelenek leállni és picit néha nyugiban lenni. Amikor hétvégén van időnk egy túrára és legalább pár órát ki tudok szakadni a városból, a megszokott pörgésből, akkor az a következő napjaimra és a hangulatomra is jó hatással van.

Kalóriaégetés
Igen, bevallom ez is nagy szerepet játszik abban, hogy annyira szeretek túrázni. A hegynek fel, hegyről le több órás sétával rengeteg kalóriát tudunk elégetni, mely kevés más mozgásformával valósítható meg ilyen hatékonyan és közben még gigantikus combizmaid sem lesznek (én legalábbis örülök ennek :) ).

Bár most tél van és ilyenkor kevesen szánják rá magukat arra, hogy a természetbe merészkedjenek, de kicsiben most is el lehet kezdeni! Jól felöltözve egy kis séta a lakóhelyeden, a Margitszigeten vagy a Normafán és tavasszal majd jöhetnek a hosszabb távok. Aztán ki tudja, jövő télen talán már a hideg sem jelent majd akadályt... :)

Az ünnepek közeledtével, alatt és után (egyszóval mindig...) külön figyelmet kell arra (is) fordítanunk, hogy a januárba ne plusz 3-4 kilóval lépjünk be és ne kelljen az újévi fogadalmat úgy kezdeni, hogy "leadok fél év alatt 5 kg-t". Ehhez még több energiára, kitartásra és lelkesedésre van szükség, mint az év más szakaszaiban. Legalábbis én ezt érzem...
Emiatt egy kicsit jobban meg kell terveznünk és fel kell építenünk az edzéseinket, akár egy profi szakember segítségét igénybe véve. Számomra az alábbi pontok segítenek, hogy ilyenkor se essek szét és ne kapjam magam azon, hogy két napja csak felváltva majszolom a mézeskalácsot és a szaloncukrot és ki sem teszem a lábam a lakásból.

Tervezd meg!
Attól függően, hogy mennyi időd van és hogy néz ki a heted, illeszd be az edzéseket a napirendedbe. Én általában 5 napra előre szoktam megtervezni, hogy mikor és mit fogok edzeni. Ez abban segít, hogy ne történjen meg az, hogy van 10 programom a hétre és hopsz az edzés már nem fér bele. Mivel én is dolgozom, így elég jól meg kell tervezni az életem, hogy munka után és/vagy előtt be tudjam passzírozni az edzéseket, legyen az egy futás a Duna parton, egy táncóra vagy akár egy csoportos aerobik valamelyik teremben. Ez persze különösen igaz a karácsonyi sütés-főzés, ajándékbeszerzés és év végi kimerültség idején...

Készülj fel!
Felkészülés alatt egyrészről a mentális, másrészről pedig a fizikai felkészülést értem. Készülj fel rá, hogy másnap edzeni fogsz! Nekem ez mindig segít. Eldöntöm, beírom a naptáramba, majd az edzős cuccaimat is összepakolom, hogy még véletlenül se sunyuljam el a kalóriaégetést. Ha munka után "csak egy percre hazaugrok felkapni a cuccaimat", abból szinte sosem lesz edzés. Nekiállok a házimunkának, bekapok pár falatot és már skippeltem is a mozgást. Mint minden, ez is jórészt fejben dől el!

Melegíts be!
Fiatalon még nem érezzük, hogy ez mennyire fontos, de később, amikor majd jelentkeznek az ízületi és a térdfájdalmak, akkor sajnálni fogjuk, hogy nem szántunk 5-10 percet izmaink átmozgatására, bemelegítésére. Azon túl pedig, hogy testünknek jót tesz és fizikailag felkészülünk a következő óra megterhelésére, mentálisan is készülünk közben.

Tisztázd a célt!
Kalóriákat szeretnél égetni? Átmozgatnád az izmaidat? Stresszt vezetnél le? Ki szeretnéd adni magadból a dühödet? Ahány ember, annyi cél. Attól függően, hogy milyen nap elébe nézünk, vagy épp milyen napon vagyunk túl, más és más célokkal ugrunk neki az izzasztó feladatnak.

Építs fel az edzést!
Ha nincs melletted egy tapasztalt személyi edző, akkor bizony egyedül kell végiggondolnod, hogy mit és milyen sorrendben szeretnél csinálni az edzés során. Futni szeretnél vagy súlyt emelni? Ha futni, akkor hány kilométert és milyen intenzitással? Laza kocogás vagy egy izzasztó intervall? Beltéren vagy kültéren? ...És még számtalan kérdést érdemes picit végigpörgetnünk az edzés előtt. Az edzés céljától függ, hogy milyen edzés és intenzitás mellett döntünk. 

Nyújts!
Az egyik legfontosabb lépése a teljes értékű, helyesen felépített edzésnek a nyújtás. A legtöbb edzés közben az izmok összehúzódnak, megfeszülnek, elfáradnak. Ha csak nem része a mozgásnak a nyújtás, mint például a jógában, akkor nagyon fontos egy kb. 10 percet rászánni. Mindamellett, hogy jót tesz az izmoknak, a nyújtás le is nyugtat, "pontot tesz az edzés végére". A legtöbben sajnáljuk rá az időt, de ahhoz, hogy elkerüljük a sérüléseket és még idősebb korban is mozgékonyak, fittek maradhassunk, elengedhetetlen!

+1 Ne egyedül!
Ha úgy érzed, hogy már nem maradt erőd arra így év végén, hogy egyedül rávedd magad egy kis testmozgásra, akkor kérj segítséget. Hívd el egy barátodat úszni, menjetek le a párotokkal squasholni, vagy egy kolléganővel jógázni. Mindegy is milyen mozgásforma mellett döntesz, a lényeg, hogy engedd ki a gőzt, töltődj fel, mozogd ki magadból a feszültséget, dolgozd le a karácsonyi sütiket! Hidd el, segíteni fog! :)

A bevásárlás a rohanó hétköznapok miatt senkinek sem könnyű feladat. De ez csak tetéződik, ha a "normáltól" eltérő életmódot folytatsz.  Ha kiderül, hogy valamire allergiásak vagyunk vagy ha egy új életmód mellett tesszük le a voksunkat, a bevásárlás nagyobb kihívássá válik. És nem csak azért, mert tömeg van, nincs kedvünk hozzá, vagy mert nem tudjuk mit főzzünk a hétvégén. De aggodalomra még így sincs ok, itt van pár gondolat, ami remélem segítséget nyújt.

Érdemes előre tervezni
Tudom, hogy a munka és minden egyéb teendő mellett ez az egyik legnehezebb. Vegánként általában édeskevés az, ha akkor találod ki, hogy mit kell venned, amikor már mardos az éhség, ugyanis nincs minden sarkon egy vega-vegán bolt. Vannak nagykerek, bio boltok, piacok, de nem árt előre gondolkozni, mert ezek nem az éjjel-nappali kategóriák és csak elvétve találkozni velük. Persze ha minden kötél szakad, marad a szupermarket.

"Rejtett" vegán kaják
Elsőre talán nem is gondolnánk mennyi "rejtett" vegán kaja van egy átlagos szuper- vagy hipermarketben. A jobb helyeken alapból van egy "bio részleg", ahol több növényi alapú terméket vásárolhatunk, de a bolt egyéb helyein is találhatunk párat, ha elég szemfülesek vagyunk. Pl.: paradicsomszósz, durum tészta, puffasztott rizs, egyes lekvárok, kölesgolyó, olajos magvak, aszalt gyümölcsök, smoothie stb. Ezeket is simán megvehetjük, de persze csak miután pár dolgot csekkoltunk...

Címkeolvasás
Az összetevők átböngészése. Ez bizony ugyanúgy hozzátartozik a bevásárláshoz, mint a kosártologatás vagy a sorban állás. Nem kellemes, nem mindig van rá idő, de muszáj. Nem mondom, hogy minden egyes alkalommal minden címkét elolvasok amikor már századjára veszem meg ugyanazt a dolgot, 3 perc múlva indul a buszom és amúgy már rám izzadt a télikabát, pedig alkalmanként nem árt vetni rájuk egy pillantást.

"Tartalmazhat"
"Nyomokban tejet tartalmazhat". Olvasható ez és ehhez hasonló megjegyzés szinte minden termék címkéjén. Nem mondom, hogy direkt ilyen termékeket vásárolok, de nem is kapok szívrohamot, ha ilyen pottyan a kosaramba. Ez csak annyit jelent, hogy tejtartalmú termékeket is feldolgozó üzemben készült.

A hozzávalók változhatnak
Nagyon ritka, de azért nem kizárt. Müzlimániás vagyok, ez köztudott. Az életmódváltást követően beszűkült a választék és már alig találok olyan müzliszeletet, amiben nincs tojáspor, joghurtöntet vagy bármi hasonló. De a pár hete velem történt eset pont jó példa arra, hogy néha érdemes a már jól bevált termékeket is csekkolni, mert abba futottam, hogy egy kedvelt müzliszeletembe újabban tej is kerül. Úgyhogy mostantól az is kiesett a bevásárlólistámból.

Apropó: bevásárlólista
Pár hónapja elkezdtünk használni egy bevásárlólista applikációt, ami nagyban megkönnyíti az életünket. Ha valami elfogy, beleírjuk az alkalmazásba és a párunk vagy családtagunk már látja is, hogy mit kell venni. És ha éppen útba is esik egy megfelelő bolt, már meg is tudja venni valamelyikünk. Így könnyen elkerüljük a rejtélyesen eltűnő mini-cetlik esetét és még kaja is lesz otthon, anélkül, hogy ez egy vitába került volna. :) (Applikáció itt: buy me a pie)

Az egészségről is szól
Végezetül annyi, hogy bár vannak még olyan termékek, amik vegánok vagy annak is mondhatók, de minden elmondható róluk, csak az nem, hogy "egészséges". Pl.: chips-ek, több üdítő, egyes gumicukrok, egyes nutellák stb. Van úgy, hogy én is eszem ilyen dolgokat, mert tény, hogy finomak, de attól még nem szabad arról megfeledkezni, hogy a vegánság az egészségről (is) szól!

Reggel, mikor 3/4 6-kor csörgött az órám, jelezve, hogy ideje felkelni és rávetni magam a futópadra, azon gondolkoztam, hogy miért is jó ez nekem? Miért nem alszom inkább? De aztán azért hamar meggyőztem magam és felkeltem. Persze nem mondom, hogy kizárólag jó hatása van annak, hogy sokat edzek... Úgy gondoltam összeszedek most pár pozitívumot és negatívumot, hogy egy teljesebb képpel szolgáljak a (hobbi)edzések hatásairól.

Nézzük először a pozitív hatásait:

Kitartás
Eleinte nehéz rávenni magadat, de ha nem engedsz a lustaságnak, akkor rövidesen megtapasztalod azt, hogy az életed más területein is kitartó leszel! Azon kapod magad, hogy nem hagyod, hogy minden apró-cseprő akadály eltántorítson a célod elérésétől.

Jó emésztés
Igen pórias ugyan, de a jó közérzetünk megőrzése érdekében kulcsfontosságú, hogy jó-e az emésztésünk. A mozgás egyértelműen pozitívan hat erre is.

Súlymegtartás
Erről egy előző bejegyzésemben írtam.

Sikerélmény
Kitűzted célul, hogy egy héten 3x sportolsz és teljesítetted. Eldöntötted, hogy felkészülsz a félmaratonra és lefutottad. Ezek mind pozitív példákat állítanak neked. Ezeket az élményeket, sikermintákat példaként használva az élet egyéb területein is sikerélményben lehet részed.

Hasznos időtöltés
Manapság a legtöbben sokat dolgozunk és keveset pihenünk. Sajnos az elkényelmesedett, 21. századi társadalmunk egyik rákfenéje, hogy a sok kütyünek és a modern technológiának köszönhetően nagyon kevés hasznos időtöltést tudunk felmutatni. Sokunknak munka után már csak arra van ereje, hogy tologassa valamelyik netes játékot, bámulja a tévét vagy chateljen az ismerőseivel. Ezzel szemben a sport egy valódi, értékes időtöltés, melyből jóval több előnyünk, mint hátrányunk származik mind rövid- mind pedig hosszútávon.

Számtalan pozitívumot lehetne még felsorakoztatni, de most inkább rátérek az általam tapasztalt negatívumokra:

Függőség
A sport bizonyos tekintetben olyan mint a kávé vagy a cigi. Ha rákapsz az ízére, nem tudod majd letenni (vagy csak nagyon nehezen). Engem például a reggeli edzéseknél nem az hajt, hogy huhdenagyonszeretek korán kelni, hanem az a jól ismert elégedettségérzés, amit az edzés után érzek. Ennek a hajszolása tuti függőség... :)

Túlzás
Mint mindennel, ezzel is túlzásba lehet esni. Egyszer csak azon kapod magad, hogy más nem hagysz ki egy napot sem, ha kell felkelsz 4-kor, e köré szervezed az összes programodat, ideges leszel, ha ki kell hagyni egy edzést, mindent lemondasz, csak hogy erre legyen időd és így tovább. Mindenkinek van ilyen időszaka, ez szinte törvényszerű. Csak az a nem mindegy, hogy változtatsz-e rajta. Ha csak nem vagy élsportoló vagy nincsenek komoly, hivatásszerű céljaid, akkor nem érdemes az egészségedet vagy a kapcsolataidat kockára tenni azért, hogy még 2 órát izzadással tölts. Egyensúly...!

Csakazértis
Ez az úgynevezett "csakazértis" hozzáállás nagyrészt a függőségnek egy hozadéka. "Akkor is, ha hulla fáradt vagyok, akkor is ha lappang bennem a betegség, akkor is, ha ma már edzettem, akkor is, ha fáj valamim..." Ezek rám is jellemzőek, mind a mai napig és nem vezetnek semmi jóra. Bár fontos a rendszeres mozgás, a kitartás, de fontos megismerni és tiszteletben tartani testünk és teherbírásunk határait.

Az előző bejegyzésemben említett diéta kontra életmód témáról osztom meg most a tapasztalataimat.

De először is határozzuk meg ezt a 2 fogalmat.
Diéta: zsírszegény ételek fogyasztása jelenti testsúlycsökkentés céljából. Általában rövidebb ideig tart, rengeteg formája létezik.
Életmód: nem igazán létezik pontos meghatározása. Egy olyan táplálkozási szokás, melyet éveken vagy akár évtizedeken keresztül fenntartunk egészségünk- és testsúlyunk megőrzése érdekében.

Gyerekként és tiniként versenyszerűen úsztam. Jó adottságaim voltak hozzá, látszott ez mind az eredményeimen, mind pedig a testemen. Ez egészen addig nem is zavart, amíg be nem kerültem gimibe. Ekkortájt kezdtem felhagyni a versenyzéssel, illetve akkor először szerettem volna tetszeni a fiúknak. De amit a tükörben láttam, azzal nagyon nem voltam megelégedve. A lavina talán akkortájt indult, amikor végleg abbahagytam az úszást és beiratkoztam egy táncsuliba. Ekkor vadul nekiestem a diétáknak. És ez egészen 21-22 éves koromig tartott. Folyamatosan elégedetlen voltam a kinézetemmel, bűntudatom volt ha ettem, de persze azért szerettem enni. Volt, hogy minden egyes kalóriát számolgattam, volt, hogy mindennap edzettem, volt, hogy salátát ettem salátával és joghurtot joghurttal, volt, hogy napi 1200 kalóriát ettem, volt, hogy almaecetet ittam minden étkezés előtt (vagy közben.. vagy utána... vagy néha már állandóan), volt, hogy ugyanezt citromlével nyomtam, volt, hogy bogyókat szedtem, volt hogy minden edzésen zsírégető krémekkel kentem magam (de legalább annyival, hogy vérvörös legyen a bőröm...). Szóval eszetlenül kipróbáltam mindent, amihez csak hozzájutottam. De persze ezek sosem értek semmit. Max. annyit értem el vele, hogy a lelkem megnyugodott egy kis időre.

Miért nem jó a diéta?
Aztán szépen lassan rájöttem, hogy ezekkel a "csodamódszerekkel" maximum a diliházba kerülhetek, nem a kifutóra. A diétákkal szerintem az az egyik baj, hogy nem fenntarthatóak, nem életszerűek. Én bármilyen diétába fogtam, mindegyik annyi megszorítással járt, hogy már egy szelet kenyér is bűnnek számított és minimum 5 perc plank-et voltam kénytelen nyomni utána, hogy "ne hízzak el". A diéták szinte kikényszerítik az emberből, hogy tartson "csaló-napokat". Olyan napokat, amikor kizabálsz minden ehetőt a hűtőből és utána már csak pislogni vagy képes. Olyanokat, amikor úgy teszel, mintha nem léteznének kalóriák és egész nap eszel. De persze az ilyen pár órás evőrohamokkal földhöz is vágtad az egészet és másnaptól kulloghatsz vissza a salátához. Amit persze utálsz, mert kényszerből eszed. És ez a másik óriási probléma. Hogy mivel félsz a súlygyarapodástól, ezért kényszerből eszel szinte mindent, ami pedig egyenes út az undorhoz.

Miért inkább az életmód?
Később, mikor már az összes általam kipróbált diétából kiábrándultam, elkezdtem kutatni, hogy mi is jó nekem.
Mit szeretek enni? Mitől érzem jól magam? Mi az, amit ha megeszek nincs utána lelkiismeret furdalásom? És az egyik legfontosabb: mi az, ami hosszútávon is fenntartható anélkül, hogy olyan éhes legyek, hogy legszívesebben ráugranék a mellettem ülő kajájára?
Hosszas kutatás és próbálgatás után, mára kialakítottam egy olyan étrendet magamnak, ami minden előbb említett kritériumnak megfelel. Nem vonom meg magamtól a szénhidrátot, de nem is eszem reggel, délben, este. Nem vonom meg magamtól az édességet, de nem a legkalóriadúsabb, legegészségtelenebb verziókat preferálom. Nem edzek mindennap, de edzek annyit, hogy mellette ne kelljen koplalnom. És az elmúlt pár évben végre eljutottam odáig, hogy nem utálom magam. Nem mondom, mindig van mit kritizálnom, de már nem stresszelek egy szelet kenyéren vagy egy sütin.
Mióta egy életmód, és nem egy diéta mellett tettem le a voksom, nincsenek evési rohamaim és ha véletlen "túl sokat eszem" egy nap, akkor sincs mardosó bűntudatom, max. másnap lemegyek egy hosszabbat futni. És azóta az is kiderült, hogy mégsem vagyok annyira hízékony típus, mint amennyire attól tiniként féltem.

Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy ne féljen saját magát tesztelni. Minden embernek a testének legjobban megfelelő diéta, amit a leghatékonyabban magunknak tudunk kialakítani. Persze az is jó, ha segít egy szakember, de valójában mi érezzük, hogy mi jó és mi káros számunkra.

Amint beköszöntenek a hideg napok hajlamosabbak vagyunk jóval kevesebbet mozogni, mint amikor melegebb van és hosszabbak a nappalok. Túl hideg van a sétához, helyette inkább autóval vagy busszal közlekedünk. Este ha van is programunk az is inkább egy mozi vagy vacsi és nem 2-3 Margitsziget-kör. Mindezek ellenére mégis a kalóriadúsabb, tartalmasabb ételeket kívánjuk, többet sütünk-főzünk és nem ritkán többet is eszünk. Ameddig takar minket a téli bunda, talán nem is akkora baj. De igen hamar eljön a március és a blúzok, rövid kis szoknyák alól kificcen a bébiháj... Legtöbb nőtársam nevében állíthatom, hogy ez rettenetes élmény. Én legalábbis messziről elkerülöm. Inkább teszek érte, hogy ne így legyen. De hogyan?

Folytasd! 
Ha már rendszeresen sportolsz és beiktattad a napirendedbe, ne hagyd abba! A nehezén már túl vagy, mert elkezdeni a legnehezebb! Ha olyan sportot űztél, ami inkább szabadtéri, akkor keress alternatívát vagy kezdd el a beltéri verzióját. Igen, én is százszor szívesebben futok a Duna parton vagy egy vidéki kis faluban, de a téli hidegeknek nem szívesen teszem ki az ízületeimet. Akkor inkább unatkozom egy kicsit egy futópadon, bámulva a kalóriaszámlálót vagy a velem szemben épp az életükért küzdőket. Ha nem tudod magadat motiválni, keress egy személyi edzőt vagy beszélj össze a barátaiddal. Egy a lényeg, ne hagy abba! :)

Keress új hobbit!
Hogy kapcsolódik ez egyáltalán a sportoláshoz meg a téli hízáshoz? Hát úgy, hogy télen azért is eszünk többet, mert általában többet unatkozunk vagy "csináljuk a semmit". Hazamegyünk munka után és levágódunk a tv vagy a számítógép elé, hétvegén ki sem mozdulunk a lakásból, mondván, hogy hideg van és nincs kedvünk. (tisztelet a kivételnek persze) Ha viszont találunk egy új hobbit, ami leköt és amit szeretünk, garantáltan kevesebbet jár majd az agyunk a nassoláson. Kezdj el festeni, zongorázni, énekelni, sakkozni vagy egy új nyelvet megtanulni. Mindegy, csak az a fő, hogy kösd le magad (lehetőleg valami hasznossal) és mindjárt kevesebbet fogsz sündörögni a hűtő környékén.

Diéta helyett életmód
Amikor felcsúszik 1-2 plusz kiló, főleg mi nők hajlamosak vagyunk fejjel nekimenni egy "csoda"diétának. Csodabogyó, csodaétel, csodakapszula és még sorolhatnám... Pedig nincs sok értelme. Én is diétáztam többször tini koromban, de egyik rettenetesebb volt, mint a másik. Kész önsanyargatás. Kb. semmit nem ehetsz és abból is csak keveset. Egy idő után epekedsz az összes édesség és kalóriabomba után, annyira tele van a hócipőd az íztelen kaják rágásával. Aztán elszakad a cérna, kieszed a hűtőt és rájössz, hogy buktad a diétát...
Szépen lassan megtapasztaltam, hogy egy tartható, egyéni és hosszútávra szóló életmód kialakítása a cél. Olyan, amiben vannak keretek, de azért van szabadság is. Nekem évekbe tellett mire rátaláltam és a mai napig kísérletezgetek magamon. De megéri! Mindenkinek megvan a maga ideális étrendje, csak keresgélni kell! De erről majd inkább egy másik cikkben...

Egészséges ételek
Attól, hogy tél van, nem kell búcsút inteni az összes egészséges ételnek. Nyáron mindenki non-stop smoothie-kat, gyümölcstálakat és salikat posztol, de ennek nem kell feltétlen elmúlnia azért mert beköszönt a tél. Persze kicsit átalakul a kínálat, kevesebb a választék a boltokban és a piacon, de nem baj. Attól még fontos (és ajánlott) zöldségeket és gyümölcsöt enni. Kevés kalória, mégis laktató és finom köret vagy nassolnivaló. Én például nem változtatok attól azon a szokásomon, hogy legalább napi egy gyümölcsöt megeszek és egy gazdag salátát vacsorázok.

Azt tartom, jobb mindennap tenni egy kicsit az ideális súlyunk megtartásáért, mint egy ideig teljesen elengedni a kontrollt és utána hosszú hónapokig szenvedni, hogy ránk menjen a tavalyi nadrágunk.

Bár évek óta az egyik legkedveltebb hobbim a futás, mégsem indultam futóversenyeken. Valahogy nem volt hozzá kedvem, kicsit ódzkodtam a tömegtől, sajnáltam rá a pénzt vagy épp nem volt kivel mennem. Kifogás mindig volt. De most...! A munkatársaimmal együtt bevettük a várost és elindultunk a Maratonstaféta versenyszámban. Őszintén megmondom, kedvet kaptam ahhoz, hogy a jövőben majd több ilyenen részt vegyek. De miért is olyan jó részt venni egy futóversenyen?

Feeling
Több ezren állunk a rajtnál, szól a vérpezsdítő zene. Libabőrös lettem és azt éreztem, hogy akár a félmaratont is lefutnám. Persze ezt a 9. kilométernél már nem így gondoltam... Az útvonalon végig szurkolók, zenészek, frissítőpontok. A rengeteg futótárs és a szurkolók biztatása erőt ad a folytatáshoz, a lendület megtartásához. Nekem, aki nagyrészt egyedül futok a Duna parton vagy a Kopaszi gáton, nagyon nagy feeling volt ennyi emberrel együtt futni. Rengeteg erőt adott. Arról nem is beszélve, hogy mivel a munkatársaimmal két váltót alkottunk, így a másik váltó egyik férfi tagjával együtt futhattam. Ő is húzott magával. Így nem is csoda, hogy egyéni rekordot döntöttem 10 km-en.

Városnézés
Egy ilyen futóversenyen, az autóval közlekedők nem kis bosszúságára, olyan helyeken futhatunk, ahol amúgy nincs lehetőség. Gondolok itt többek közt a Lánchídra, az Alagútra vagy az Alsó rakpartra. Rám nagyon motiválóan hat amikor kültéren, szép környezetben futhatok. Egyértelműen jobban teljesítek, amikor a természetben vagy a városban tudok futni és nem kell beszorulnom egy zsúfolt konditerembe, ahol maximum a velem szemben futót vagy a kalóriaszámlálót bámulhatom hosszú, véget nem érő perceken keresztül. Ez hatványozottan igaz akkor, amikor a város amúgy gyalogosoktól és futóktól elzárt területeit fedezhetem fel.

Motiváció
Bár én azt tartom magamról, képes vagyok magamat motiválni, újabb és újabb kihívásokat találni, mégis az a tudat, hogy részt fogok venni egy futóversenyen, adott egy plusz motivációt. Ezt a motiváló erőt bárki könnyen felhasználhatja. Ez olyan, mint venni egy számmal kisebb nadrágot, mert hiszünk benne (és teszünk érte), hogy pár hét és bele fogunk férni. :) Ugyanilyen a futóverseny is. Benevezünk és onnantól van miért felkelni egy korai edzéshez, van miért növelni a teljesítményt, részidőt mérni vagy másokkal együtt futni. Akkor is, ha épp álmosak vagy fáradtak vagyunk és jobban esne egész nap ágyban maradni és semmittenni.

Cél
Legyen az 5, 10, 21 vagy akárhány kilométer, elérhetőbbnek, közelebbinek tűnik, mint amikor egyedül futunk. Bár én nagyon kifutottam magam és a 10. km körül már a métereket számoltam, de mégis gyorsan eltelt, rengeteg motiváló impulzus ért, amik vittek előre. Persze fontos egy reális versenyszámra benevezni, de az sem árt, ha némi kihívás elé állítjuk magunkat. Például célul tűzzük ki, hogy gyorsabban futjuk le a kilométereket vagy valamivel hosszabb távra nevezünk be, mint amit a hétköznapokban lefutunk.

A számtalan pozitívum és előny mellett az egyetlen negatívum, amit tapasztaltam, az a nehézkes, lassú közlekedés. Reggel, mikor amúgy is izgultam és siettem a helyszínre, úgy fértem fel a 3. földalattira, hogy már-már túl intim helyzetbe kellett kerüljek egy olasz futóval. Annyira sokan voltak, hogy a kb. 7-8 percenként járó 1-es metrónak nevezett földalatti kapacitása meg sem közelítette a szükségest.
Ezt leszámítva nagyon pozitív élményként él bennem ez a verseny, bátran ajánlom minden amatőr sportversenyre éhes futótársamnak!

Míg az előző  és az azelőtti bejegyzés is a pakoláshoz kapcsolódó tippekről szólt, addig a befejező rész a szigeten tapasztaltakat foglalja össze, dióhéjban.

Rugalmasság
Mielőtt elindultunk, szokásunkhoz híven elterveztük, hogy saccperkábé hogy néz majd ki a szigeten töltött hetünk. Na, ebből nem sok lett. Vagyis nem úgy, ahogy elképzeltük. Első napunkon még a fenekünkön volt a tojáshéj és nem csekkoltuk az időjárást, melynek az lett a következménye, hogy bugyiig áztunk. Ebből tanulva rájöttünk, hogy csak pár órára előre lehet tervezni, mert bármelyik percben bekúszhat az égre egy kövér kis felhő, ami három perc alatt eláztat. Így már eggyel nehezebb a sztori. Volt olyan nap, hogy már reggel 7-kor masíroztunk az egyik látnivaló felé, de olyan is, hogy délig az orrunkat sem tudtuk kidugni a szállásról, mert annyira szakadt az eső. Emiatt igen változatos lett a napirendünk. Volt olyan napunk, hogy elindultunk megnézni 5 látnivalót, de 3 után elkezdett szakadni az eső. Hazamentünk és csak másnap mentünk vissza a maradék 2-höz. Mindez kicsit több utazást és feszültséget eredményez, de nincs mit tenni, alkalmazkodni kell, hacsak nincs kedvünk minden este hajszárítóval szárítani a cuccainkat.

Kényelem
Ez az út nem a kényelemről szól. Néha egy-egy szélvihar kellős közepén sóvárogtunk egy koktélszürcsölés-tengerparti nyaralás után, de aztán mindig jött egy olyan természeti látványosság, ami levett minket a lábunkról és már nem is zavart, hogy nem a forró homokban flangálunk épp. Azért persze nem a sarkvidékre kell készülni. Azért is szerveztük meg magunknak az utat, hogy ne más döntse el helyettünk, hogy mikor pihennénk vagy ennénk éppen és hol. Mindennap láttunk valami lenyűgözőt, bejártuk a teljes déli partszakaszt, de azért maradt idő a pihenésre, minőségi beszélgetésekre is.

Kocsikázás
Mi 7 napot töltöttünk a szigeten, ami korántsem elég a teljes sziget felfedezéséhez. Jó tempóban így nagyjából a sziget fele járható be, mert irdatlan távolságok vannak. Aki nem csak autóban szeretné tölteni a hetet, annak azt ajánlom, hogy a teljes szigetre 12-14 napot, a felére (csak a déli vagy csak az északi szakasz) 7-8 napot szánjon.

Kihagyhatatlan
Szubjektív véleményem szerint 2 kihagyhatatlan látnivaló van a déli részen. Az egyik a Bláskógabyggð nevű helyen található vízesés. (Bruarfoss). Nehéz megtalálni, kis kacskaringós turistaút vezet el ide, de a látvány pazar. Elképesztő kék színű és bárhogy is fotózod, tuti lájkvadász.
A másik ilyen hely számomra a Glacier lagoon volt. Ez már elég messze van, a reptérhez képest a sziget túlvégében, Jökulsárlón-nál. Mindezek mellett még irtó hideg is van, de nagyon megéri elnézni oda. Óriási, "világítókék" jégtömbök úsznak a vízen, felette pedig sirályrajok köröznek. Páratlan látvány.

Kihagyható
Szinte semmi! Minden, amit láttunk, az csodaszép!
De azért, hogy említsek egyet, szubjektív véleményem szerint a Blue Lagoon az egyetlen, ami mégiscsak kihagyható. Egy kis tanakodást követően tényleg ki is hagytuk. Ennek két oka van. Az egyik, hogy forintra átszámolva közel 18.000 HUF volt fejenként az "alap" belépő. Oké, azt mindenki tudja, hogy Izland drága. De ezt azért túlzásnak éreztük. Úgyhogy bár képek alapján csodásnak tűnik, de mégsem mentünk el. A másik ok a tömeg. A Blue Lagoon olyan turistalátványossággá nőtte ki magát, hogy rendre annyi ember látogatja, hogy az már elvesz az egyéni élményből. Mindenki ezt mesélte, így az elképesztően magas belépőár mellett ez is egy eltántorító tényező volt.
Vigasztalásul csak annyit, hogy a szigeten több olyan hely van, ahol melegvízű forrásban fürödhetünk, ingyen. Pl.: Sveitarfélagið Ölfus, ahol egy csodaszép kis túraútvonal végpontján nyílik lehetőségünk egy kis mártózásra.

Végezetül pedig csak annyit mondok: ne habozzatok, tegyétek fel Izlandot a bakancslistátokra! :)