Bár évek óta az egyik legkedveltebb hobbim a futás, mégsem indultam futóversenyeken. Valahogy nem volt hozzá kedvem, kicsit ódzkodtam a tömegtől, sajnáltam rá a pénzt vagy épp nem volt kivel mennem. Kifogás mindig volt. De most...! A munkatársaimmal együtt bevettük a várost és elindultunk a Maratonstaféta versenyszámban. Őszintén megmondom, kedvet kaptam ahhoz, hogy a jövőben majd több ilyenen részt vegyek. De miért is olyan jó részt venni egy futóversenyen?

Feeling
Több ezren állunk a rajtnál, szól a vérpezsdítő zene. Libabőrös lettem és azt éreztem, hogy akár a félmaratont is lefutnám. Persze ezt a 9. kilométernél már nem így gondoltam... Az útvonalon végig szurkolók, zenészek, frissítőpontok. A rengeteg futótárs és a szurkolók biztatása erőt ad a folytatáshoz, a lendület megtartásához. Nekem, aki nagyrészt egyedül futok a Duna parton vagy a Kopaszi gáton, nagyon nagy feeling volt ennyi emberrel együtt futni. Rengeteg erőt adott. Arról nem is beszélve, hogy mivel a munkatársaimmal két váltót alkottunk, így a másik váltó egyik férfi tagjával együtt futhattam. Ő is húzott magával. Így nem is csoda, hogy egyéni rekordot döntöttem 10 km-en.

Városnézés
Egy ilyen futóversenyen, az autóval közlekedők nem kis bosszúságára, olyan helyeken futhatunk, ahol amúgy nincs lehetőség. Gondolok itt többek közt a Lánchídra, az Alagútra vagy az Alsó rakpartra. Rám nagyon motiválóan hat amikor kültéren, szép környezetben futhatok. Egyértelműen jobban teljesítek, amikor a természetben vagy a városban tudok futni és nem kell beszorulnom egy zsúfolt konditerembe, ahol maximum a velem szemben futót vagy a kalóriaszámlálót bámulhatom hosszú, véget nem érő perceken keresztül. Ez hatványozottan igaz akkor, amikor a város amúgy gyalogosoktól és futóktól elzárt területeit fedezhetem fel.

Motiváció
Bár én azt tartom magamról, képes vagyok magamat motiválni, újabb és újabb kihívásokat találni, mégis az a tudat, hogy részt fogok venni egy futóversenyen, adott egy plusz motivációt. Ezt a motiváló erőt bárki könnyen felhasználhatja. Ez olyan, mint venni egy számmal kisebb nadrágot, mert hiszünk benne (és teszünk érte), hogy pár hét és bele fogunk férni. :) Ugyanilyen a futóverseny is. Benevezünk és onnantól van miért felkelni egy korai edzéshez, van miért növelni a teljesítményt, részidőt mérni vagy másokkal együtt futni. Akkor is, ha épp álmosak vagy fáradtak vagyunk és jobban esne egész nap ágyban maradni és semmittenni.

Cél
Legyen az 5, 10, 21 vagy akárhány kilométer, elérhetőbbnek, közelebbinek tűnik, mint amikor egyedül futunk. Bár én nagyon kifutottam magam és a 10. km körül már a métereket számoltam, de mégis gyorsan eltelt, rengeteg motiváló impulzus ért, amik vittek előre. Persze fontos egy reális versenyszámra benevezni, de az sem árt, ha némi kihívás elé állítjuk magunkat. Például célul tűzzük ki, hogy gyorsabban futjuk le a kilométereket vagy valamivel hosszabb távra nevezünk be, mint amit a hétköznapokban lefutunk.

A számtalan pozitívum és előny mellett az egyetlen negatívum, amit tapasztaltam, az a nehézkes, lassú közlekedés. Reggel, mikor amúgy is izgultam és siettem a helyszínre, úgy fértem fel a 3. földalattira, hogy már-már túl intim helyzetbe kellett kerüljek egy olasz futóval. Annyira sokan voltak, hogy a kb. 7-8 percenként járó 1-es metrónak nevezett földalatti kapacitása meg sem közelítette a szükségest.
Ezt leszámítva nagyon pozitív élményként él bennem ez a verseny, bátran ajánlom minden amatőr sportversenyre éhes futótársamnak!