Mindig is "irigykedve" néztem azokat a párokat, akiknek van közös hobbijuk. Nekem anno semelyik párommal nem volt olyan közös hobbink, amit mindketten ugyanolyan lelkesedéssel űztünk volna. Egészen mostanáig, ugyanis úgy másfél évvel ezelőtt rátaláltunk a túrázásra. Úgy indult, mint egy egyszeri alkalom, amolyan "Jó idő van, miért nem sétálunk egyet a Normafán?" felkiáltással. De csakhamar szerelem lett belőle. Mostanra szinte minden időjárásra van megfelelő ruhánk, havonta járunk belföldön vagy külföldön különböző hosszúságú túrákra. Belekezdtünk már a Kék túrába, de tervben van az El Camino és még sok egyéb.
De tulajdonképpen mi a jó a természetjárásban?

Mozgás, méghozzá friss levegőn
Megrögzött mozgásmániásként kb. bármit szívesen csinálok, ami energiát igényel, de nem túl extrém. A túrázás is ilyen. Átmozgatja és erősíti az izmokat, kiszellőzteti a tüdőt (és a fejemet is) és egy jó 15-20 km-es túra után másnap legalább nem sóvárgok egy kiadós futás után. Városi gyereknek ez igazi felüdülés.

Társas tevékenység
Előnye, egy csomó más sporttal szemben, hogy itt a tevékenység közben tudsz beszélgetni. Ha elmész futni vagy egy táncórára, ott jobb ha a légzésedre, magadra figyelsz, de ez a túrázásnál másképp van. Persze jó, ha nem fecsegsz végig, de alapvetően több idő és lehetőség van rá, mint egy rövidebb ideig tartó és intenzívebb mozgásforma mellett.
Én azt vettem észre, hogy túrázás közben könnyebben előkerülnek olyan témák, amikre máskor "nincs idő", amik a rohanó hétköznapok során nem biztos hogy terítéken vannak. Itt nyugodt körülmények között meg tudunk beszélni bármit, amit csak szeretnénk partnerünkkel.

Depresszió ellen
Télen, amikor későn kel és korán nyugszik a nap, még az az ember is hajlamosabb a befordulásra és a depresszióra, aki amúgy energikus és vidám. A szabad levegőn végzett mozgás viszont jótékony hatással van a szervezetünkre, még akkor is ha nem süt konkrétan a nap. Kicsit kiszakadunk a nyüzsgő, gépekkel és épületekkel teli nagyvárosból és átadjuk magunkat a természet csendjének és megnyugtató atmoszférájának. Igazi gyógy-szer a léleknek.

Flow élmény
Csak mész, mész, láb láb után, csak a léptek zaja hallatszik. Ilyenkor, ha kicsit csendben maradunk és elengedjük a problémákon való agyalást, megtapasztalhatjuk az ún. flow élményt, mely után oly sokak áhítoznak. Főleg azoknak kedvező ez, akik amúgy - mint én is - szinte képtelenek leállni és picit néha nyugiban lenni. Amikor hétvégén van időnk egy túrára és legalább pár órát ki tudok szakadni a városból, a megszokott pörgésből, akkor az a következő napjaimra és a hangulatomra is jó hatással van.

Kalóriaégetés
Igen, bevallom ez is nagy szerepet játszik abban, hogy annyira szeretek túrázni. A hegynek fel, hegyről le több órás sétával rengeteg kalóriát tudunk elégetni, mely kevés más mozgásformával valósítható meg ilyen hatékonyan és közben még gigantikus combizmaid sem lesznek (én legalábbis örülök ennek :) ).

Bár most tél van és ilyenkor kevesen szánják rá magukat arra, hogy a természetbe merészkedjenek, de kicsiben most is el lehet kezdeni! Jól felöltözve egy kis séta a lakóhelyeden, a Margitszigeten vagy a Normafán és tavasszal majd jöhetnek a hosszabb távok. Aztán ki tudja, jövő télen talán már a hideg sem jelent majd akadályt... :)