Gondolatok egy női fejből

Gondolatok egy női fejből

Diéta vs. életmód

2017. november 17. - Perger Viktória

Az előző bejegyzésemben említett diéta kontra életmód témáról osztom meg most a tapasztalataimat.

De először is határozzuk meg ezt a 2 fogalmat.
Diéta: zsírszegény ételek fogyasztása jelenti testsúlycsökkentés céljából. Általában rövidebb ideig tart, rengeteg formája létezik.
Életmód: nem igazán létezik pontos meghatározása. Egy olyan táplálkozási szokás, melyet éveken vagy akár évtizedeken keresztül fenntartunk egészségünk- és testsúlyunk megőrzése érdekében.

Gyerekként és tiniként versenyszerűen úsztam. Jó adottságaim voltak hozzá, látszott ez mind az eredményeimen, mind pedig a testemen. Ez egészen addig nem is zavart, amíg be nem kerültem gimibe. Ekkortájt kezdtem felhagyni a versenyzéssel, illetve akkor először szerettem volna tetszeni a fiúknak. De amit a tükörben láttam, azzal nagyon nem voltam megelégedve. A lavina talán akkortájt indult, amikor végleg abbahagytam az úszást és beiratkoztam egy táncsuliba. Ekkor vadul nekiestem a diétáknak. És ez egészen 21-22 éves koromig tartott. Folyamatosan elégedetlen voltam a kinézetemmel, bűntudatom volt ha ettem, de persze azért szerettem enni. Volt, hogy minden egyes kalóriát számolgattam, volt, hogy mindennap edzettem, volt, hogy salátát ettem salátával és joghurtot joghurttal, volt, hogy napi 1200 kalóriát ettem, volt, hogy almaecetet ittam minden étkezés előtt (vagy közben.. vagy utána... vagy néha már állandóan), volt, hogy ugyanezt citromlével nyomtam, volt, hogy bogyókat szedtem, volt hogy minden edzésen zsírégető krémekkel kentem magam (de legalább annyival, hogy vérvörös legyen a bőröm...). Szóval eszetlenül kipróbáltam mindent, amihez csak hozzájutottam. De persze ezek sosem értek semmit. Max. annyit értem el vele, hogy a lelkem megnyugodott egy kis időre.

Miért nem jó a diéta?
Aztán szépen lassan rájöttem, hogy ezekkel a "csodamódszerekkel" maximum a diliházba kerülhetek, nem a kifutóra. A diétákkal szerintem az az egyik baj, hogy nem fenntarthatóak, nem életszerűek. Én bármilyen diétába fogtam, mindegyik annyi megszorítással járt, hogy már egy szelet kenyér is bűnnek számított és minimum 5 perc plank-et voltam kénytelen nyomni utána, hogy "ne hízzak el". A diéták szinte kikényszerítik az emberből, hogy tartson "csaló-napokat". Olyan napokat, amikor kizabálsz minden ehetőt a hűtőből és utána már csak pislogni vagy képes. Olyanokat, amikor úgy teszel, mintha nem léteznének kalóriák és egész nap eszel. De persze az ilyen pár órás evőrohamokkal földhöz is vágtad az egészet és másnaptól kulloghatsz vissza a salátához. Amit persze utálsz, mert kényszerből eszed. És ez a másik óriási probléma. Hogy mivel félsz a súlygyarapodástól, ezért kényszerből eszel szinte mindent, ami pedig egyenes út az undorhoz.

Miért inkább az életmód?
Később, mikor már az összes általam kipróbált diétából kiábrándultam, elkezdtem kutatni, hogy mi is jó nekem.
Mit szeretek enni? Mitől érzem jól magam? Mi az, amit ha megeszek nincs utána lelkiismeret furdalásom? És az egyik legfontosabb: mi az, ami hosszútávon is fenntartható anélkül, hogy olyan éhes legyek, hogy legszívesebben ráugranék a mellettem ülő kajájára?
Hosszas kutatás és próbálgatás után, mára kialakítottam egy olyan étrendet magamnak, ami minden előbb említett kritériumnak megfelel. Nem vonom meg magamtól a szénhidrátot, de nem is eszem reggel, délben, este. Nem vonom meg magamtól az édességet, de nem a legkalóriadúsabb, legegészségtelenebb verziókat preferálom. Nem edzek mindennap, de edzek annyit, hogy mellette ne kelljen koplalnom. És az elmúlt pár évben végre eljutottam odáig, hogy nem utálom magam. Nem mondom, mindig van mit kritizálnom, de már nem stresszelek egy szelet kenyéren vagy egy sütin.
Mióta egy életmód, és nem egy diéta mellett tettem le a voksom, nincsenek evési rohamaim és ha véletlen "túl sokat eszem" egy nap, akkor sincs mardosó bűntudatom, max. másnap lemegyek egy hosszabbat futni. És azóta az is kiderült, hogy mégsem vagyok annyira hízékony típus, mint amennyire attól tiniként féltem.

Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy ne féljen saját magát tesztelni. Minden embernek a testének legjobban megfelelő diéta, amit a leghatékonyabban magunknak tudunk kialakítani. Persze az is jó, ha segít egy szakember, de valójában mi érezzük, hogy mi jó és mi káros számunkra.

A bejegyzés trackback címe:

https://viktoriaperger.blog.hu/api/trackback/id/tr4913293697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása