"Heti 4x sportolsz? Úristen, hogy fér bele az idődbe?" - számtalanszor kaptam meg ezt a kérdést ismerőseimtől, barátaimtól. Őszintén szólva amíg nem kérdezgettek erről, addig nem is gondolkoztam ezen a kérdésen. Természetesnek tűnt, azt gondoltam ez tök normális, hisz így nőttem fel. Én már gyerekként olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy a szüleim elvittek sportolni. 6 évesen néptánc, 2 év múlva már úszás is. Heti 5-6 edzés és táncpróba, mellette versenyek és fellépések. Támogattak, hoztak-vittek az edzésekre, ott voltak minden versenyemen. Tudom, ez sok emberből ellenérzéseket vált ki, van aki az így eltöltött évek miatt utálja meg a sportolást, de álljon itt most egy pozitív, motiváló példa.
Azóta felnőttem, kipróbáltam teniszt, jógát, sok-sok táncfajtát, aerobikot, futást, de egy dolog nem változott, a mozgás iránti szerelmem! Mindegy mennyire vagyok elfoglalt, mit dolgozom, milyen a magánéletem vagy, hogy épp milyen évszak van, a mozgás marad. És bár még csak 26 vagyok, de remélem maradni is fog... :)
És akkor rátérek arra, hogy mi is a "titkom". Bár megjegyezném, hogy nem kell világmegváltó dolgokra számítani, hiszen egyrészt rengeteg cikk született már a témában, másrészt pedig ez is, mint sok más téma, egyénfüggő.
1. Időbeosztás
Az egyik legkardinálisabb kérdés a mai világban. Úton útfélen az időbeosztás fontosságáról hallunk. De hát végtére is igaz! Minden azon múlik, hogyan menedzseljük a naptárunkat. Mikor kelünk, mikor találkozunk a barátainkkal, mikor megyünk bevásárolni stb. Én a sportot is úgy tervezem, mint bármilyen más "kötelező" programot. Átfutom az elkövetkezendő napjaimat és beteszek 4 időpontra 1-1 óra edzésidőt. Ezt még szerintem sokan csináljuk hasonlóképpen. Viszont, ami a különbség lehet, az az, hogy én ezeket nem törlöm ki, nem pakolgatom mindig odébb. A sporthoz igazítom a találkozóimat, adott esetben a felkelési vagy a lefekvési időmet. Ez az idő kis túlzással élve szent számomra és ezt mind a családom, mind a barátaim tudják rólam és szerencsére tiszteletben is tartják.
2. Célok kitűzése
Sok ember, ha el is kezd sportolni, hamar abba is hagyja, mert nincs előtte egy elérendő cél és ezáltal nem is motiválja semmi, hogy folytassa. A célokat ki tudjuk tűzni egyedül is, de akinek az célravezetőbb, megteheti egy barátjával vagy a személyi edzőjével is akár. Egy a fontos, hogy legyenek célok. Persze még jobb, ha ezek motiváló, elérhető célok. Például ha nem futottál 6 hónapja egy métert se, akkor ne a jövőhavi félmaraton legyen a cél, mert nem lesz sok sikerélményed. Nekem például most pont a félmaraton a cél. (De nekem ez most épp egy elérhető cél, hisz heti 3-4x futok már hónapok óta). Ilyen elérhető célok például, ha valaki 4-5 kg-t szeretne fogyni vagy heti 0,5 km-el emelni szeretné a távot, amennyit lefut vagy csak simán azt tűzi ki célul, hogy rendszeresen eljár edzeni, nem csak amolyan ahogy esik, úgy puffan módon.
3. Motiváció
Mi motivál? Hogy beleférj a tavaly nyári rucidba? Hogy egészségesebb legyél? Hogy lelkiismeretfurdalás nélkül megehess egy sütit? A motiváció összekapcsolódik a céllal. Ha kitűztél egy célt magad elé, akkor az folyamatos motiváló erőt jelent majd neked amikor egy ágyban töltött délelőtt és egy izzasztó edzés között kell döntened. Hogy engem mi motivál? Hát ez egy nagyon jó kérdés, mert nem tudom. Egyszerűen az érzés, hogy mozgok, hogy ez jó a testemnek, hogy utána mindig felfrissültnek, energikusnak érzem magam. Bárhogy gondolkoztam ezen a ponton, nem jutott jobb válasz az eszembe. A sportolás lehetősége önmagában motivál és kész :)
4. Jutalom
Jutalmazd meg magad néha! Ez ugyanúgy hozzátartozik a "titokhoz", mint az, hogy jól kell beosztani az idődet, ha a rendszeres sport mellett döntesz. Tarts pihenőnapot, ha úgy érzed, hogy a tested igényli. Egyél meg nyugodtan egy szelet sütit (néha), attól nem lesz bajod! Ha sanyargatod és túlhajtod magad, az éppúgy egészségtelen, mint az, ha valaki rendszertelenül vagy egyáltalán nem edz.
+1. Szerelem
Sokan csak azért mozognak, mert olvasták, hogy az jó, de amúgy utálják az első perctől az utolsóig. Véleményem szerint így megette a fene az egészet. Ha nem élvezed, mit sem ér az egész. Manapság, főleg Pesten, annyi lehetőség adódik, hogy véleményem szerint egy kis utánajárás után bármilyen korú, érdeklődésű ember képes találni magának egy olyan sportot, amit örömmel végez, akár egyedül, akár társaságban.
Végezetül pedig csak annyit, hogy a sportolásnál is a mértékletesség a kulcs. Bármilyen nehéz is, a végletek sosem vezetnek jóra, meg kell találnunk az egyensúlyt sportolás és pihenés, önsanyargatás és feltöltődés, elérhető testsúly és kóros énképek között. És ez a tanács nem csak nektek, de saját magamnak is szól, mert ebben még bőven van mit fejlődnöm! :)