Két kollégámmal egyik nap gondoltunk egyet és egy rövid beszélgetés eredményeképpen eldöntöttük, hogy több, mint 2 hétig nem megyünk fel se Facebookra, se Instagramra. A döntésünk pár órán belül hatályba lépett és ezzel párhuzamosan el is kezdtem figyelni mit érzek ezzel kapcsolatban. (előre tudtam, hogy szeretnék egy bejegyzést rittyenteni a témából :) ) Most ezeket szeretném itt megosztani. Pozitívat és negatívat egyaránt.

Kevesebb telefonnyomkodás
Ez egyértelműen pozitív. Nem szeretnék olyan nagy szavakkal dobálózni, hogy emiatt több időm lett, elkezdtem egy új hobbit vagy bármi ehhez hasonló. Nem, ennyi időt azért sosem töltöttem ezeken az oldalakon, de azt észrevettem, hogy nagyobb részt amiatt nyomogatom a telefonom, mert a közösségi média platformjain korzózok. Felszállok egy buszra és ha tömeg van vagy még nem vagyok elég friss ahhoz, hogy olvassak, akkor csak kifelé bámulok a fejemből és tologatom az Instagramot. Emiatt viszont az elmúlt két hétben szinte elő sem vettem a telefonom "feleslegesen". Telefonok, sms-ek, e-mailek, zenehallgatás, de semmi "időpazarló bámészkodás".

Nem tudsz semmit mások életéről
Kevés ember mondhatja el magáról, hogy sok barátja van és azokról naprakész információkkal rendelkezik, méghozzá úgy, hogy ezt minden esetben telefonon vagy személyesen szerzett róluk tudomást. Hát nem, én sem tartozom ebbe a kasztba. Amikor napi szinten látod az ismerőseid posztjait az lesz az az érzésed, hogy tudod mi újság a másikkal, tudod mit csinál, mit érez. Legalábbis én sokszor ezt éreztem. "Juli kirakott egy nyaralós képet, ergó Julinak szuper dolga van, boldog és épp fenékig tejfel az élete." Hiába ismerősöd Facebookon és hiába vagy lelkes like-olója Instán, ha nem beszélsz és/vagy találkozol vele rendszeresen, gyakorlatilag semmit sem tudsz róla. Nem egy nagy felfedezés, hogy ez önmagunk becsapása, mégis most tapasztaltam meg először.

Rengeteg hasznos infó
Tagadhatatlan, hogy a közösségi média felületein rengeteg hasznos információt találunk és oszthatunk meg. Semelyik előbb említett platform sem ördögtől való, csak nehéz őket okosan és mértékkel használni. Nekem például a munkám során számtalanszor előfordul, hogy bizonyos budapesti vagy vidéki helyszínekről, illetve fellépőkről csak Facebook-on találok meg infókat, mert nincs saját honlapjuk. Olyan is előfordult már, hogy egy-két jól elkapott vegán Instagrammer-től szereztem tudomást egy új vegán étteremről vagy egy jó receptről. De talán a legjobb élményem az volt a Facebook-al, amikor 4 óra alatt sikerült jegyet szereznem az aznapi Ludovico Einaudi koncertre. Ha nincs Facebook, tuti nem lehettem volna ott.

Beszippant
Viszont nehéz vele leállni. Még 2 perc és abbahagyom... Még az ő profilját végiggörgetem és bezárom... Ismerősen csengenek ezek a mondatok? Sokaktól hallottam már és sokszor hangzott el az én számból is, de a megvalósítás már komoly erőfeszítést igényel. Ezek az oldalak úgy lettek kitalálva, hogy magukkal ragadjanak, beszippantsanak az ún. virtuális valóságba. Így hát acélos jellemre van szüksége annak, aki határt szeretne szabni a közösségi média felületein eltöltött órák számának.

Mindent összevetve ajánlom mindenkinek ezt a talán kissé szokatlan böjtöt, érdekes megfigyelések születhetnek belőle. Egy viszont biztos! Amint lejár a megállapodásunk, visszatérek mindkét platformra, de megpróbálok jobban odafigyelni a "felesleges hírfolyam görgetések" időtartamának lecsökkentésére. :)