Ahány ember, annyi módszer. Sőt! Ahány emberi találkozás, annyi módszer. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, de életünknek egy nagyon fontos velejárója a konfliktus. Amennyire lehúzónak és energiavámpírnak is tűnhet néha, éppoly feltöltő és építő is tud lenni. Nagyon paradox dolog. Persze ehhez nagyon kellenek a vitázó felek szándékai is.
Rám például az a jellemző, hogy amint valaki feszült, ideges, érzem rajta, hogy mással avagy pont velem van problémája, görcsbe rándul a gyomrom és feszült leszek én is. Valamiért nagyon érzékeny vagyok a negatív energiára és ebből az állapotból mielőbb szabadulni szeretnék. Ennek az egyik lehetséges módja elhagyni a helyszínt mihamarabb, de ez azért nem sokszor célravezető. A másik, ami hosszútávon pozitívabb, hogy nem tudom magamban tartani a problémáimat. Szinte késztetve érzem magam, hogy fejest ugorjak a konfliktusba, kimondjam ami bánt, különben a rossz érzésem sem fog elmúlni se bennem, se a másik félben.
Véleményem szerint a konfliktuskezelésben döntő pont a szándék. Mielőtt rettentően belelovallnánk magunkat egy vitába, érdemes feltenni a kérdést: Mit szeretnék valójában ezzel a feszültségteremtéssel elérni? Van egy valódi probléma, ami kirobbant és így tudunk továbblépni, fejlődni, ha most átrágjuk magunkat rajta? Vagy valaki más felidegesített és most a páromon/családtagomon vezetem ezt le? Avagy egyszerűen csak kifogytam a pozitív energiából és el akarom "szívni" a másiktól? Ha ezt tudatosítani tudjuk, mielőtt még beleélnénk magunkat egy vitába, csodákra képes. Azonnal látni fogjuk, hogy van-e bármi értelme vagy csak megbántjuk a másikat.
Többször előfordult már velem, hogy egy nem túl jól sikerült nap után hazaestem és még a kákán is kerestem a csomót. Nincs elmosogatva... Nem vitte le a szemetet... Ilyenkor megy a piszkálódás, megjegyzések, rosszabb esetben egy kis női hiszti is becsúszik. És amikor a barátom szembesít vele, hogy nem kéne ezt csinálnom, mert valószínűleg nem ez az igazi problémám, akkor jön a megdöbbenés, hogy bokszzsáknak használom a társamat, ahelyett, hogy elmondanám neki a valódi problémámat ezzel is segítve annak feloldódását. Persze attól, hogy egyszer szembesítjük a másikat, az nem azt jelenti, hogy ez megszűnik és soha többé nem fogunk nekitámadni apróságok miatt, de egy lépés afelé. Amikor csak tudom próbálom azt a módszert alkalmazni, hogy amint beindulna a jól ismert "csesztetés" program, akkor veszek egy nagy levegőt és felteszem magamnak a kérdést: Tényleg ez lenne a valódi bajom? Az a legnagyobb baj egy hosszú és nehéz nap után, hogy nincs elmosogatva vagy, hogy nem vitte le a szemetet? Az esetek többségében rá is jövök, hogy nem. Bár ez a program csettintésre azért még nem múlik el, de minden egyes tudatosítás egy lehetőség arra, hogy az ilyen "támadások" száma csökkenjen.
A nagyobb horderejű problémák, konfliktusok esetében fontos folyamatosan szem előtt tartani azt, hogy szeretjük a másikat, legyen az családtag, a párunk vagy egy barátunk, és ez a megbeszélés jó ha szeretetből is fakad. Ez számomra azt jelenti, hogy végig szem előtt tartom azt, hogy ne vádoljam, ócsároljam a másikat, hanem próbáljam a problémát a saját szemszögemből leírni. Mit érzek? Mi bánt? Hogyan lehetne ez másképp? Meg kell próbálni beleélni magunkat a másik helyzetébe. Vajon ő mit érzett akkor? Jé, ő ezt így élte meg? Néha megdöbbentő szembesülni azzal, hogy egy ártatlannak tűnő pillanat vagy mondat mennyire más értelmet nyer két különböző ember fejében. Meg kell tudni picit érezni és érteni, hogy nem csak a mi valóságunk és felfogásunk létezhet, hogy más ember ugyanazt a szituációt máshogy is megélheti, mint mi. Simán elképzelhető, hogy egy mondat, amit mi mellékesen megjegyeztünk vagy viccesnek gondoltunk az bántó volt a másik számára.
Ami az előbb említetteken kívül még elengedhetetlen számomra egy konfliktus lezárásához, az a konszenzus. Közös álláspontra jutás vagy a következő lépés tisztázása nélkül a levegőben fog lógni az egész helyzet és nem fog tudni feloldódni, változni. Ha viszont megvan a közös álláspont, elképzelhető, hogy gyorsan változásnak fog indulni egy látszólag komoly konfliktus is.
A lényeg az, hogy bármilyen konfliktussal is állunk szemben elengedhetetlen a mi valódi problémánk tisztázása önmagunk előtt és az, hogy a megoldás alapja a szeretet, megértés és nem a másik eltiprásának kísérlete álljon.
