Mikor a cikk címén gondolkodtam, eszembe jutottak az “elköteleződés”, “felelősségvállalás” szavak, de rájöttem, hogy az nem elég izgi címnek. Bár arról lesz szó amúgy… :)
Sokan éltünk már át egyéjszakás kalandokat. Megvan annak is a maga kis varázsa. Nincs felelősség, nem kell azon gondolkodni, hogy mi lesz másnap. Pár évvel ezelőtt én is vágytam ilyenre, majd megéltem és ennyi!
De milyen az, amikor pontosan érzed már az első találkozásnál, hogy ez valami más, ez valami különleges?! Amikor nyakig benne vagy a kapcsolatban és úgy érzed “vele jó”, “őérte érdemes”? Akkor jön az amit úgy hívunk, hogy elköteleződés.
Az elköteleződés számomra több síkon is értelmezhető fogalom. Elköteleződés 1 mellett, miközben tudomásul veszem, hogy a többi nem az enyém, nem az én párom. Ilyenkor úgy kellene és úgy jó megélni a párunkat, hogy mikor ránézünk, azt érezzük, hogy jöhet bármilyen bombanő, modell, szépségkirálynő, “álompasi”, de a párodat nem tudná helyettesíteni. Mert neked Ő pont így jó. 1 kg plusszal, ferde orral, vagy épp csálé fogakkal, de ezen dolgok miatt tetszett meg neked többek közt. Én ha látok egy helyes pasit, mondjuk a villamoson, akkor nem tagadom le, hogy helyes, nem fordítom el a fejem. Megnézem, konstatálom, hogy jó pali, majd az is eszembe jut, hogy nekem már van egy párom, nekem nem a villamoson utazó úriembert szánta a sors. Furán hangzik, de nekem mostanában mindig bejön.
Az elköteleződés bizalomépítés. Bízom magamban és a másikban, hogy a kialakult szeretetegységünket, mini-családunkat nem fogja semmilyen harmadik személy felrúgni. Hisz ő nem tudna semmit megadni egy kis kalandon kívül. Ő nem ismeri a kis trükköket, hogy mi válik be, ha mérges vagy, vagy épp szomorú, ő nem tud olyan szuper meglepetéseket okozni, nem tud úgy szeretni. Ha jönne a csábítás, csak végig kell gondolni, hogy mi veszne el azzal, ha beadnánk a derekunkat, hogy törne össze a jövőkép, a szeretet,- és bizalomburok. Ha ez szívszorító érzés és van mit veszteni, akkor foggal-körömmel ellen kell állni kísértésnek. Persze emberek vagyunk és hibázunk, de azt kijavítani sokkal de sokkal több erőfeszítés, mint ellenállni.
Az elköteleződés áldozat még más szempontból is. Ha van egy kapcsolatunk, arra időt kell szánni. Időt a találkozásokra, a közös élmények megszerzésére, a beszélgetésekre, esetleg a jövőről való álmodozásokra. Ez néha erőt próbáló és áldozattal jár, de érdemes venni a fáradságot. A minap a barátom vizsgára készült, amit tudtam hogy nála egyenlő a konstans tanulással és feszkóval. Bár plusz erőfeszítés volt, de egész héten támogattam, próbáltam levenni terheket a válláról. Bevásároltam, kikérdeztem az anyagot, biztattam, minek eredményeképpen- és persze a sok tanulásnak köszönhetően- nyugodtan, izgulás nélkül ment el a vizsgára, ami jól is sikerült. Nekem persze kényelmesebb ha ő vásárol be, hisz nem tudok vezetni és a kikérdezése helyett is el tudtam volna magam mással foglalni, de a párkapcsolathoz ezek is hozzátartoznak, nemcsak egy közös filmnézés, vagy egy pihentető nyaralás.
Egy kapcsolat akkor lesz igazán értékes és akkor lehet rá építeni, ha mindkét fél elköteleződik a másik mellett, habár tudja, hogy léteznek szebb vagy jobb nők/ férfiak, de nem neki. Neki a legjobb, legideálisabb, aki mellette van, minden esetleges nehézség ellenére.
