Gondolatok egy női fejből

Gondolatok egy női fejből

Az álláskeresés útvesztői

2016. december 07. - Perger Viktória

Volt már olyan időszak az életetekben, hogy munkát kellett keresnetek itthon? Akinek igen, ő valószínűleg át fogja tudni érezni azt, amiről írok. Akinek nem, ő addig örüljön.

Nincs könnyű dolga annak, aki ma Magyarországon új állás után nézelődik. Ex HR-esként ezt most én is a saját bőrömön tapasztalhattam meg. Persze nem lehetetlen vállalkozás, de szép kis kihívásokkal jár. Főleg akkor ha vannak elvárásaink egy állást illetően és nem fogadunk el bármit. Milyen kihívásokra is gondolok itt?

1., Hagyományos jelentkezés

Az internet korával kialakult egy már megszokott online felületeken történő jelentkezés egy-egy állásra. Történhet ez egy állásportálon, de akár a cég saját honlapján keresztül is. Nálam ez nem sok eredményre vezetett eddig, pedig legtöbbször megfeleltem a fontosabb követelményeknek. Néha egy-egy lehetőségre több 10, akár több 100 önéletrajz érkezik és a HR-eseknek túlnyomórészt arra van idejük, hogy kiszemezzék a legjobb 3-4-et és csak velük foglalkozzanak. Aki nem felel meg, ő sok esetben onnan tudja ezt meg, hogy már nem elérhető az adott pozíció az interneten. Én megértem a HR-eseket, hisz jómagam is ebben a szektorban dolgoztam, de akkor is rossz ezt megélni.

2., Ugyan felhívnak, de mivel?

Amikor állást keresünk a legjobb ha éjjel-nappal a közelünkben van a telefonunk, hisz ki tudja mikor keresnek meg álmaink állásával?! Az elmúlt hónapokban én is árgus szemmel figyelem, hogy mikor hív már fel valaki és ajánl fel egy kihagyhatatlan lehetőséget. Legtöbbször sajnos nagy csalódás ér egy-egy hívás kapcsán, ugyanis olyan lehetőséggel keresnek fel, ami egyáltalán nem passzol az elképzelésemhez. Ez persze nem baj, de elég kiábrándító számomra, mikor "porszívóügynök jellegű" pozícióval találnak meg. Az ilyen megkereséséket a legjobb határozottan, de kedvesen elutasítani, hogy ne húzzuk egymás idejét.

3., Az interjún

Tegyük fel, hogy találtunk egy jó lehetőséget, fel is hívnak és még interjúra is eljutunk. Ezt már elkönyvelhetjük fél sikernek, de nem árt résen lenni. Számomra például döntő jelentőségű az első benyomás. Mit érzek mikor belépek? Mikor meglátom a jövendőbeli munkatársaimat? Mikor megosztják velem a pozíció részleteit? Ami számomra negatív tapasztalat volt az elmúlt hónapokban az az, hogy még mindig igen kevés cég tevékenykedik Magyarországon, ahol lehetnek igényeid. A legtöbb helyen olyan embereket keresnek, akiknek mindegy, hogy mennyit kell túlórázniuk, mindegy, hogy marad-e bármennyi szabadidejük a munka mellette vagy sem, mindegy, hogy milyen benyomást kelt bennük a munkakörnyezet, az ott dolgozók és így tovább. Persze törekedni kell a munkakeresőnek is kompromisszumokra, de nem hiszem, hogy az lenne a megoldás, hogy minden igényünkről lemondjunk.

4., Azonosulás a céggel, munkakörrel

Újabb sarkalatos és nehézkes pontja az álláskeresésnek. A munkahelyünk meghatározó része a mindennapjainknak, így elengedhetetlen, hogy a cég kultúrájával, irányelveivel azonosulni tudjunk. Ez nehezítő tényező lehet újfent, hisz így kieshetnek olyan cégek, ahol még a pozíció csak-csak tetszene, de mégsem.. Mivel én az egészséges életmód híve vagyok (pontosítva vegán), így a legutolsók közt lenne, hogy dohánygyártóhoz vagy húsfeldolgozóhoz menjek dolgozni.

5., "Skatulya-effektus"

Én már csak ezt a nevet adtam neki. Ha elkezdesz egy szakmában dolgozni, akkor véres verítékkel kell megküzdened azért, hogy tudjál abból váltani. Értem én, hogy az a legszuperebb, ha valaki szépen évtizedekig építi ugyanazon a vonalon a karrierjét, de nem mindenki ilyen. Főleg az Y generáció nem. Olyan lehetőségekre, melyekben nincs tapasztalatunk, nagyon nehéz bekerülni, hisz mint azt le is szokták írni, előnyben részesítik azokat, akiknek pont olyan munkatapasztalatuk van. Na de kérem, honnan lenne? Az én esetem például az, hogy 3 év HR után szinte csak ilyen és ehhez hasonló lehetőségekkel keresnek fel és ha másra jelentkezem, legtöbbször fel sem hívnak. Ilyenkor jól jöhet az, ha valaki a hobbiját hosszútávon hivatássá tudja transzformálni vagy ha van lehetőségünk saját vállalkozásba kezdeni.

Talán luxusnak hangzik ez a sok elvárás, illetve ez a sok nehézség, amit itt felsoroltam. Nem elrettentésnek szántam, mert bár nem könnyű, de lehet munkát találni Magyarországon. Fontos, hogy higgyünk abban, hogy lesz olyan munkahely és pozíció, ahol nem kell az összes elvárásunkat sutba dobni! Meg persze készüljünk fel arra is, hogy nekünk is rugalmasnak kell lennünk, mert álmaink állása nem biztos, hogy a valóságban is pont olyan, mint a fejünkben.

Sikeres álláskeresést! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://viktoriaperger.blog.hu/api/trackback/id/tr7312017401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Perger Viktória · http://viktoriaperger.blog.hu/ 2016.12.07. 08:08:35

@BbSophie: Tudom sajnos! :/ De talán munka mellett is lehet keresni és akkor van biztos hely is és hosszútávon talán sikerül megtalálni az igazit! :)
süti beállítások módosítása