Az előző két cikkben ( A jó főnök 5 tulajdonsága A rossz főnök pár ismérve ) pár pontban összegyűjtöttem, hogy mi jellemez egy jó és egy rossz főnököt. Ezek persze nem fekete-fehér esetek, hisz minden főnök rendelkezik a beosztottjaik szempontjából jó és rossz tulajdonságokkal. Mégis mindenki a saját bőrén szokta érezni, hogy egy jó vagy egy rossz felettessel van-e dolga. De mit lehet azzal kezdeni, ha egy rossz főnök kezei közé kerülünk? Az ilyenkor tipikus reakciók közül most összeszedtem párat. Nem mondom, hogy egyik vagy másik tökéletes megoldás lehet, általában több ponton is végig megyünk, míg megtanuljuk a leckét és kialakul a saját megoldásunk.
1. 1. Nem teszel semmit?
Bármit tesz vagy mond a főnök, ami rád nézve bántó vagy megalázó lehet, te nem teszel semmit. Nem szólsz vissza, nem beszéled ki más munkatársaidnak, nem kezdesz el stresszelni, próbálod kizárni és talán még be is dumálod magadnak: „Ez csak egy munkahely, nem kell annyira magamra venni, ami itt történik.” Megteszed, amit kér, elvégzed a munkád, majd minden este halál nyugodtan hazabandukolsz. Látszólag ez a legegyszerűbb megoldás. Nagyon idillinek tűnik, ámde nehezen megvalósítható. Egy átlagember 8-9 órát tölt el a munkahelyén, emiatt az ott történteket azért valljuk be, elég nehéz lenne csak úgy nem figyelembe venni. Arról nem is beszélve, hogy érző lények vagyunk, tehát nem tudunk minden velünk történő dolgot csak úgy elengedni és nem magunkra venni. Jól hangzik, de számomra megvalósíthatatlannak tűnt ez a verzió. Csak, hogy egy példát említsek: nyáron a felmondási időm utolsó napjaiban egy rövidebb ruhában mentem dolgozni. Az ex-felettesem egy munkatársunk füle hallatára közölte velem, hogy nem strandon vagyunk, úgyhogy jó lenne, ha nem ilyen ruhában mászkálnék itt, mert ez nem professzionális. Ha esetleg nem tudnám, ez egy munkahely…! Zárójelben megjegyezném, hogy átlag heti 3x jelent meg rövid szoknyában az irodában és még csak nem is azzal volt a gond, amit mondott, hanem azzal, ahogy. Ember legyen a talpán, aki az ilyen és ehhez hasonló megszégyenítő megjegyzéseket tényleg nem veszi magára és nem esik rosszul sem neki.
2. 2. Bólogató János válik belőled?
Fejet hajtasz és bármi történik, te csak nyeled a számodra nem tetsző megjegyzéseket, észrevételeket, akkor is, ha azok bántóak? Szerintem az ember nagyon könnyen beleesik ebbe a hibába, hiszen a főnökünket általában magunk fölé helyezzük, sok esetben nem tartjuk magunkat annyira, mint őt. Jó esetben szakmai szempontból van is ebben igazság, hisz egy főnök akkor jó, ha szakmai példakép. De azért emberileg nem kell magunkat alá besorolni! Emberileg egy főnök semmivel sem jobb vagy rosszabb ember, mint mi. Neki ugyanúgy vannak erősségei és gyengeségei, mint ahogy nekünk. Így, ha nem főnökhöz méltó, becsmérlő, kicsinylő megjegyzéseket tesz ránk nézve, azt egy négyszemközti beszélgetés alkalmával nyugodtan jelezhetjük neki. Nem kell visszavágni, kioktatni, csak elmondani neki, hogy nekünk rettentő kellemetlen, hogy nem sokba vesz minket. Jó esetben ez pozitív változásokat hoz majd.
3. 3. 100%-ot teljesítesz, hogy ne lehessen beléd kötni?
Akkor is a munkahelyi gondolatokkal vagy elfoglalva, mikor látszólag teljesen mást csinálsz? Minden feladatot 100%-osan csinálsz, csak azért, hogy meg ne szóljanak? Mindig te érsz be elsőnek és te jössz el utolsónak, hogy ne érhesse szó a ház elejét? Ebbe a „megoldásba” is nagyon könnyű beleesni, ha lelkiismeretes, már-már maximalista beosztottak vagyunk. Ebben az esetben nem az a gond, hogy jól végezzük a munkánkat és törekszünk a legjobbra, hanem hogy rámegy az életünk, testi-lelki egészségünk. Minden energiánkat a munkába tesszük bele és szépen lassan eltűnnek mellőlünk a barátok, nem lesznek hobbijaink, csak a munka. És legrosszabb esetben még csak meg sem becsülnek odabenn. Bár ilyen esetben nehéznek tűnhet, de tényleg fontos lenne, hogy ne kizárólag a munkánk és a munkahelyünk legyen az életünk. Legyen mellette miért élni. Este, hétvégén, amikor csak tehetjük. Hobbi, család, másodállás, barátok, akármi. Ami feltölt, kikapcsol, eltereli a gondolataid, új impulzusokat ad. Ily módon, akkor is ha, embert próbáló, de a munkahelyi problémák is könnyebben áthidalhatók.
4. 4. Felmondasz?
Vannak esetek mikor úgy érzed, hogy nincs más megoldás. Amikor reggelente már gyomorgörccsel mész be és minden barátod megjegyzi, hogy ’szarul nézel ki’. Amikor már hiába beszéltél a főnököddel vagy akár az ő felettesével, nem változik semmi. Főleg mióta az Y és a Z generáció világát éljük, nagyon megváltoztak, felpörögtek az események. Mi, fiatalok már kevésbé vagyunk toleránsak, sokkal könnyebben eldobunk egy munkahelyet, mert tudjuk és bízzuk, hogy jön egy másik, remélhetőleg jobb. Hiszen mi is lehetne rosszabb, mint egy elviselhetetlen felettes, aki megkeseríti napi 8 órádat? Látszólag ez is könnyű, mindent megoldó megoldás, de azért ez sem fekete-fehér. Ahogy mondani szokás, a fagyi visszanyal. Lehet, hogy felmondunk és látszólag magunk mögött hagyjuk a „poklot”, de azért érdemes elgondolkozni rajta hogy mi is történt, mi miben lehetünk ludasok, mit tanultunk belőle és min változtatunk a jövőben. Az élet általában ugyanis tálcán fogja kínálni a tanulási lehetőségeket, és lám-lám egyszercsak ott találjuk magunkat egy vadiúj munkahelyen, ahol megszólalásig hasonló problémákkal kell megküzdenünk. Nem kell azért elkeseredni, csak akaraterő, kitartás kell hozzá, hogy ezúttal átugorjuk a felmerült akadályokat. Ha megtanuljuk értékelni magunkat, a munkánkat és kiállunk magunkért, akkor a környezet válasza és meglepően pozitív lesz. Ez persze idő és türelem, de minden munkahelyi nehézség elől úgysem menekülhetünk el!
Ahány ember, annyi hiba, annyi próbálkozás, annyi megoldás. Ez a 4 pont nem kínál teljes megoldást természetesen, hisz minden főnök, minden beosztott, minden élethelyzet és minden akadály más és más. Nincs egyetemes, minden helyzetre ráhúzható javaslat. A lényeg, hogy próbálkozzunk, tanuljunk, változzunk és legyünk picit türelmesek. Minden helyzetben van valami jó, még akkor is, ha elsőre nem mindig mutatkozik meg! J
