Gondolatok egy női fejből

Gondolatok egy női fejből

Egyensúly

2016. február 12. - Perger Viktória

Mikor vagyunk egyensúlyban? Mikor billenünk ki az egyensúlyunkból? Ennek mi/ki lehet az oka? Mi/ki segít újra egyensúlyba kerülni?

Mennyi kérdés... Megint egy szubjektív, állandóan változó, folytonosan mozgásban levő dolog. Az egyensúly sosem állandó, nem áll meg, változik bennünk. Sőt, az olyan temperamentumos embereknél, mint amilyen jómagam is vagyok, bátran állíthatom, hogy van amikor egyik percről a másikra is képes radikálisan megváltozni. Ember legyen a talpán, aki ilyen személyt választ párjának! :)

Nem vagyok az a típus, aki sokáig ugyanazt az érzelmet élné, ugyanabban a hangulatban lenne. Elég jól elszórakoztatom magam ilyen téren... Éppen emiatt mindig is foglalkoztatott ez a téma. Rengeteg cikket, könyvet olvastam már hasonló témában, de a kiegyensúlyozottságra nincs egy mindenkire ráhúzható séma és ennek az elérése hosszú évek munkájának gyümölcse.

A mai, városi életmód egyáltalán nem segíti azt, hogy harmóniába kerüljünk önmagunkkal és a környezetünkkel. Sokszor én is azon kapom magam, hogy napokat rohanok át anélkül, hogy akár egy órára is leüljek és rendezzem a gondolataimat, elengedjem a hétköznapi, kicsinyes gondolatokat és magamról, a lelki állapotomról, a már megtörtént vagy az épp eljövendő eseményekről gondolkozzam. Néha arra vágyom, hogy csettintésre egy nyugis, természetközeli helyen legyek, ahol picit magamba fordulhatok, egyedül lehetek. De hát ez ugye évi 1-2 alkalomtól eltekintve sajnos az átlagembernél nem túl életszerű. Persze miután ezt már egy ideje felismertem, törekszem is rá, hogy változtassak rajta és rendszeresen beiktassak "énórákat", még ha nem is egy erdő mélyén vagy egy lakatlan sziget közepén.

Mindenki egyensúlyra vágyik és törekszik. Ezt a mondatot számtalan helyen olvastam már, én is használtam, de vajon ez tényleg így van? Úgy élik az emberek a mindennapjaikat, hogy erre törekszenek? Én nem lennék ebben olyan biztos.

Számtalanszor előfordult már, hogy ha épp nem pörgök ezerrel és szakadok szét a teendők sokaságában, akkor csakazértis keresek valami tennivalót. Hirtelen nagyon fontos lesz még egy ezrediket edzeni azon a héten vagy a lakás egy újabb szegletét kitakarítani. Végülis most is épp blogot írok, alvás helyett!? :) Amikor nagyon nincs már teendőm, mindennel kész vagyok, akkor sokszor rámtör a "feleslegesség" érzése. Azt érzem, hogy nem vagyok "hasznos", csak úgy vagyok. Hiába kapom meg ilyenkor a nyugalom perceit, ha nem tudom őket a magam javára fordítani. Ki érti ezt?

De ezzel nem vagyok egyedül, úgy hiszem. Mivel egy multiban dolgozom, elég sok munkamániás emberrel találkoztam már. Megdöbbentő, hogy milyen sok embernek természetes manapság az, hogy a közelében sincsenek az egészséges munka-pihenés mértéknek. Több emberrel beszélgettem már, akikről tudom, hogy sokat dolgoznak (nem napi 8 órára célzok itt). Kérdeztem tőlük, hogy jó-e ez nekik? Mennyi idejük van magukra? A hobbijaikra? Döbbentem vettem tudomásul, hogy sok embernek az egy dolog, hogy nincs sok ideje magára, mert az szinte már természetes, de hobbija sincs. Sok ember osztotta meg velem azt a felismerést, hogy tulajdonképpen a munkáján kívül nem sokmindent tudna kiemelni, amivel foglalkozik. Amikor nem dolgozik, nem találja a helyét. Ahhoz ért, abban sikeres, az a biztonságos. Sokan nem is gondolnak rá, hogy időben végezzenek és hódoljanak valamilyen szenvedélyüknek, mint pl. sport, zenélés, művészet stb. 

Milyen jó is lenne ha olyan társadalomban élnénk, ahol a munka-pihenés-szórakozás triumvirátus egyensúlyban lennének?! Én amúgy arra nagyon törekszem, hogy legalább a munka-hobbi stimmeljen. Mikor elkezdtem dolgozni, megfogadtam, hogy nem mondok le semmilyen fontos hobbimról, mert úgy nem tudnám a munkámat sem 100%-osan végezni. Eldöntöttem és mind a mai napig tartom, hogy napi 8 órát dolgozom - hatékonyan- és a maradék időt, olyan tevékenységeknek szentelem, amik feltöltenek, erőt adnak. Tudom, hogy ez nem kivitelezhető minden életszakaszban, minden hivatásnál és minden pozícióban, de nekem létszükséglet az erre való törekvésem, mert így nap, mint nap hatékonyan és energikusan tudom végezni a munkám. Talán, ha mindenki találna magának legalább egy hozzá passzoló hobbit, a munka is gördülékenyebben menne!? Ki tudja?

A bejegyzés trackback címe:

https://viktoriaperger.blog.hu/api/trackback/id/tr548385472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása