2019. ápr 07.

Az én pajzsmirigytörténetem

írta: Viktória Perger
Az én pajzsmirigytörténetem

A pajzsmirigy alul- vagy felülműködés a családom több tagját is érinti, így nem igazán lepett meg, hogy nyáron nálam is pajzsmirigy-alulműködést állapítottak meg. A dolog úgy indult, hogy csomókban hullott a hajam és még 9-10 óra alvás után is hullafáradtan ébredtem. Ez annyira megijesztett, hogy hamarosan elkullogtam egy vérvételre, ahol többek közt a pajzsmirigyemet is csekkolták. Persze a hír elkeserített és megijesztett, úrrá lett rajtam a para és a betegségtudat. A köztudatban ugyanis az áll, hogy ez a betegség gyógyíthatatlan, életed végéig szedhetsz gyógyszert és járhatsz az endokrinológushoz. Nem túl pozitív kilátások... Pár nap nyavalygás és önsajnáltatás után eldöntöttem, hogy mindent meg fogok tenni, hogy javítsak a helyzeten.
Hogy mi is az a "minden", azt ebben a cikkemben osztom meg, hogy más hasonló helyzetben levő társam erőt tudjon meríteni a történetemből.

Az tiszta sor volt számomra, hogy mindenképpen természetes módszerekhez fogok nyúlni és a gyógyszer csak akkor jöhet szóba, ha már nincs más megoldás.
Azonnal felkerestem Jakab Tibor orvos-természetgyógyászt, akihez korábban már több problémámmal is fordultam. Ő felírt nekem egy csomó természetes gyógymódot és vitamint. Szednem kellett jódaqua-t, szelént, krómot, minden este citrompakolást kellett tenni a pajzsmirigyemre. Mindent betartottam lelkiismeretesen, de a dolog csak nem javult. A pár héttel később esedékes konzultációnkra cseppet sem javult a pajzsmirigyem, sőt annyira rossz lett az emésztésem is, hogy szilvát kellett ennem szilvával. Ez úgy október körül lehetett, ez volt a mélypont. Úgy éreztem, hogy nincs türelmem ehhez az egészhez, féltem, hogy nem fogok tudni változtatni a helyzeten kizárólag természetes módon, ki fog hullani a hajam és meg fogok hízni. Ez a folyamatos parázás persze semmi jóra nem vezetett, de hirtelen nem tudtam jobbat.

Aztán végre összeszedtem magam és váltottam a passzív "beteg" állapotból. Aktív lettem, kutattam, kérdezősködtem. (Persze szem előtt tartva az orvostól kapott tanácsokat.) Bár ez furcsán hangozhat, de már attól megnyugodtam egy picit, hogy milyen sokan vagyunk ebben a helyzetben és milyen sok segítséget kaptam ismerősöktől. Egy ismerősömtől például azt a tippet kaptam, hogy lépjek be a Jódpótlás tudományos alapokon nevű FB csoportba és kicsit olvasgassak, kérdezősködjek. Így is tettem. Száz és száz érdekes bejegyzést találtam a jód pajzsmirigy-alulműködésre gyakorolt pozitív hatásáról.

A kezembe akadt Lynne Farrow: A gyógyító jód c. könyve is, ami csak megerősített abban, hogy ki kell próbálnom a jódpótlást. Bár egy kicsit néhol túlzónak éreztem a sztorikat, de erőt adott. Beszereztem néhány dolgot, amit többek közt ajánlanak a jóddal párhuzamosan szedni (szelén, magnézium, C vitamin, Parajdi sós ivókúra) és megvettem magát a jódot is. A csoportban és a könyvben is az ún. Lugol oldatot tartják a megfelelő jódpótlónak, így én is vettem egy üvegcsét. Másnap reggel remegő kézzel vettem be belőle 1-2 cseppet, mert mindenhol a kezdeti durva reakciókról olvastam. Mivel alulműködésem van, ez normális is, hiszen a szervezetemből teljesen kiürült a jód, így bevenni jódot olyan, mint egy sokkhatás. Na, hát olyan is volt! Iszonyatos íze volt a cuccnak és tényleg nem voltam tőle túl jól. Fel is hívtam egy ismerősömet, hogy most mi van, én ezt nem fogom heteken át bírni. Ő ajánlott egy másik jódkészítményt, ami tény, hogy nem akkora dózis, de legalább nincs műtőasztal-íze és nem lesz olyan, mint egy lórúgás. Ez már szimpibb volt, ugyanis én nem vagyok híve az ilyen drasztikus pótlásnak, mint amivel a Lugol jár. Biztosan nagyon hatásos, ezreknek bevált, de én mégsem szedtem tovább.

A másik jódkészítménynek Bioaktív kékjód a neve. Szagtalan, íztelen és ha vízben feloldod, még színtelen is. Napi 2 cseppel kezdtem, szépen lassan növeltem 3-ra, most épp 4 cseppnél tartok. Már pár hét után éreztem a pozitív hatását, ugyanis rendbejött az emésztésem, nem voltam állandóan fáradt, és nemhogy nem hullott a hajam, de még erősödött is.

Január legvégén, kerek 2 hónap szedés után mentem el először vérvételre. Nagyon izgultam, hogy vajon az eredmény igazolja-e majd, amit érzek. Legnagyobb örömömre igazolta, ugyanis az alulműködésemnek nyoma sem volt a leleten. A pajzsmirigyem a normális tartományban volt. (Egy hete, március végén, újabb vérvételen ugyanez az eredmény jött ki.)
Nagyon megörültem, de mindezek ellenére semmit sem hagytam abba. A mai napig minden reggel szedem a jódot, iszom egy pici vízben feloldott Parajdi sót, szedem a vitaminokat és csinálom a citrompakolást. Valószínűleg életem végéig így fogok tenni, de ezt cseppet sem bánom. Nagyon örülök, hogy fél év alatt ilyen komoly javulást értem el és mindent meg fogok tenni, hogy ez a jövőben se változzon, valamint a hasonló cipőben járóknak is tudjak segíteni. Mindenkit csak arra tudok bíztatni, hogy ne adja fel, járjon utána, kérdezősködjön, kísérletezzen, ne ragadjon bele a betegségtudatba!

A cikkem végén fontosnak tartom megjegyezni, hogy mindenképpen forduljatok hozzáértő szakemberhez, mielőtt bármibe is belefogtok, mert a jódszedésnek előfordulnak ellenjavallatai (pl. túlműködés, Hashimoto stb.), melyek megléte esetén rosszabbat tesztek, mintha nem szednétek!
Kép forrása: link

Szólj hozzá

egészség gyógyulás tippek pajzsmirigy jód