2015. sze 07.

A Boldogság

írta: Viktória Perger
A Boldogság

Nagybetűs szó. Legalábbis az én szótáramban. Tulajdonképpen mit jelent ez? Mit jelent boldognak lenni? Mi az, amit emberek milliárdjai kergetnek nap, mint nap, óráról órára? Mitől vagyunk boldogok? Mitől vagyunk boldogtalanok? Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki rengeteget szokott ezeken a kérdéseken töprengeni. És milyen paradox is az, hogy az ember majdnem mindig akkor agyal ezen, mikor valami nem kerek az életében. Mikor épp úgy érezzük "na most minden oké, boldog vagyok", akkor ritkán gondolkozunk el mélyebben e szó valódi jelentésén.

Ennek a szónak sincsen meghatározható, pontos definíciója. (mint ahogy olyan szavaknak sincs, mint szeretet, szerelem stb.) Szubjektív, hullámzó, állandóan változó, nehezen megfogható fogalom ez. Törékeny, néha nem is sejtjük mennyire. Olykor elég egy szó, egy pillanat, egy hír vagy egy esemény és boldogságunk azonnal szertefoszlik. De ugyanez érvényes persze visszafelé is. Néha egy szó is elég, hogy mosolyra húzódjon a szánk és vele együtt a szívünk is. 

Véleményem és eddigi tapasztalatom szerint a boldogság vajmi kevéssé függ a külső körülményektől. A külsőségek pont, hogy inkább elrontják, megmásítják azt. Rengetegszer én is abba a hibába estem már, hogy a külső tényezőkre hagyatkoztam. Süt-e a nap? Tudok-e venni egy új ruhát? Tökéletesen nézek-e ki aznap? De az élet mindig beigazolja, hogy ennek édeskevés jelentősége van. Valószínűleg mindenkivel történt már olyan, hogy egy teljesen átlagos napon, amikor látszólag "semmi sem történt", sőt még az is lehet, hogy egész nap esett az eső és kapkodni, rohanni kellett, mégis megmagyarázhatatlan okok miatt boldognak, kiegyensúlyozottnak érezte magát. Miért? Egész egyszerűen azért, mert belül minden rendben volt.

Én úgy tapasztaltam, hogy a boldogság a kiegyensúlyozottság, a hála és a jelen pillanat megélésének kölcsönhatásaként éled fel bennünk. Amikor boldognak érzem magam vagy amikor egy ismerősöm szívből jövő örömet érez ezt a "kombinációt" szoktam felfedezni.

Egyensúly. A mai rohanó világ talán egyik legnehezebben elérhető állapota. Egyensúly kinn és benn, lenn és fenn közt, egyensúly az élet minden területén, a lenni és a tenni állapot közt. Ember legyen a talpán, aki mindezt életének minden percében képes megvalósítani. de ha egy-egy percig, óráig, napig megsejtünk ebből valamit, akkor egy megmagyarázhatatlan nyugalmat, békét érzünk magunkban, körülöttünk és azt árasztunk mások felé is. 

Hála. Vajon hány olyan ember van ma a világban, aki naponta legalább egyszer hálát érez? Aki felfedezi az életében a nagyobb vagy az apró dolgokat és képes értük köszönetet mondani? Egy kedves mosolyért, egy finom ételért, egy nem várt bevételért, egy nyaralásért, egy kellemes beszélgetésért, egy szép, napsütéses napért, egy jó alvásért... Vagy olyan dolgokért, melyek szinte magától értetődőek, már-már azt gondolnánk, hogy alanyi jogon járnak. Hogy tudunk járni, hogy emberek vesznek körül bennünket, hogy van hol élnünk, hogy rengeteg lehetőségünk van az életben, hogy élhetünk! Érdemes mindennap végiggondolni, hogy miért érezhetünk hálát, nagyot fordulhat a pozitív-negatív mérlegünk serpenyője.

Jelen! Most! Milyen nehéz is ez! Nem a múlton rágódni, nem a jövőn aggódni, hanem megélni az adott pillanatot. Bizonyára sokunkkal megesett már (velem is), hogy a nyaralás utolsó napján éppen a tengerparton sütkérezve azon kezdtünk el gondolkodni, hogy másnap a munkában mit kell majd megcsinálnunk, kinek kell írnunk stb. Ez mai korunk egy újabb "betegsége". Nem vagyunk képesek huzamosabb ideig a jelennek élni, a mának örülni. (tisztelet a kivételnek persze) Pedig milyen felszabadító és megnyugtató is ha sikerül?! Érezni a napsütést az arcunkon, beleélni magunkat egy könyvbe, összpontosítani, hogy mit mond nekünk a másik. Nem is tűnik olyan nehéznek, nem? Ha sikerül, nyugalom, félelem és aggódás nélküli érzés kerít minket hatalmába. Ebből a szempontból irigylem a férfiakat. Az ő agyuk egy dolog pontos, koncentrált elvégzésére van "beállítva". Ők egyszerre nem tudnak több dologra figyelni, nem tudják megosztani a figyelmüket. No igen ám, de arra az egyre sokkal jobban tudnak koncentrálni, mint mi nők. Hányszor megtörtént már velem, hogy egy film megnézése után a társaság férfi tagja hónapokkal később is pontosabban el tudta mondani a történetet, vagy több szereplőt tudott felsorolni, mint én!? Ők lehet, hogy nem tudnak egyszerre főzni, mosogatni, vasalni és teregetni, de a jelen pillanatra való koncentrálásban van mit tanulnunk tőlük.

Tehát összegezve mi is A Boldogság? Nem tudom! :) Még nekem is tanulnom, tapasztalnom kell. Egyet viszont tudok. Tőlünk függ és rajtunk múlik! A többi csupán a körítés!

Szólj hozzá

Gondolatok Boldogság Egyensúly Hála Jelen