2015. aug 02.

Az igazi nő

írta: Viktória Perger
Az igazi nő

Na ez már egy kényesebb téma számomra, mint "Az igazi férfi", hisz én is nő vagyok. Nők ezrei törik magukat nap, mint nap azért, hogy "igazi nők" legyenek. De vajon tudjuk-e hogy ez mit is jelent? Véleményem szerint ez kisebb részben nyilvánul meg a külsőségekben, ugyanúgy mint az igazi férfi esetében. Elengedhetetlen része persze, hogy a nő igényes legyen, adjon magára. Ne legyen elhízott, szőrös, ne legyen koszos a körme, zsíros a haja, büdös a lehelete és még sorolhatnám. De ez csak az érem egyik oldala. Ha erre túl nagy hangsúlyt fektetünk, akkor jön az üresfejű csinibaba effektus, amitől a férfiak előbb vagy utóbb, de elmenekülnek.

Az igazi nő önállóan is feltalálja magát. Ez nem azt jelenti, hogy nem tűr meg senkit maga mellett, nem képes elfogadni a segítséget, vagy hogy annyi rigojája van, hogy egy háziállat sem lenne képes vele élni, nemhogy egy férfi, hanem azt, hogy egyedül, önmagában is értékes, talpraesett emberként tekint magára, aki el tud intézni dolgokat, férfi nélkül is boldog, teljes értékű életet tud élni.

Az igazi nő nem hívogatja a férfit fél percenként, hogy mikor ér már haza, mert ő unatkozik nélküle. Nem cseszi le, ha elmegy a barátaival alkalomadtán szórakozni és ideális esetben még csak nem is féltékeny, hiszen bízik és bízhat a párjában.

Az igazi nő modern is és háziasszony is. Hát igen... Ez az igazság! Dolgozni is kell, de a háztartást is vezetni kell. De az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy ideális esetben a férfi ezt nem nézi ölbe tett kézzel, hanem segít és kiveszi a részét a házimunkából. 

Az igazi nő gyengéd, de határozott. Fontos felismerni és azonosítani tudni a helyzeteket. (Nem mindenhol van helye mindennek!) Fontos meghúzni a határokat, teret hagyni magunknak és a férfinak, de azért nem vaddá válni. A férfiak is, mint valójában mindenki, nagyon vágynak a gyengédségre, a finom női érintésre. Igenis szeretnek néha "gyengének" mutatkozni, odabújni, de csak akkor ha mi nők teret engedünk ennek és látják, hogy megtehetik. Ha megkeményedünk, férfiasak és elutasítóak leszünk, akkor egy idő után ők is visszahúzódnak, nem mernek vagy nem akarnak közeledni.

Egy igazi nőnek megvan a saját élete, értékrendje, nézete, amit megoszt a férfival. A nő nem veszi zokon, ha egy-egy estét külön kell tölteni a férfitől, nem csimpaszkodik rá non-stop, nem kéri számon öt percenként. Az igazi nőnek vannak hobbijai, el tudja foglalni magát, vannak meglátásai a világról, ezt képes megosztani másokkal és persze meghallgatni a másikat. Ez nem azt jelenti, hogy minden napra direkt be kell szervezni egy "kihagyhatatlan" programot vagy elfoglaltnak kell tettetnünk magunkat, csak, hogy elérhetetlenek lehessünk. Meg kell találni az egyensúlyt. 

Az igazi nő látja a férfi hibáit, esetleg tudtára is adja, de nem vágja nap, mint nap a fejéhez. Nekünk sem esik jól, ha ők ilyet tesznek.

Az igazi nő elmondja a férfinak, ha bántja valami, de nem hisztizik valamin állandóan és arra a kérdésre, hogy "Mi a baj?" nem feleli azt 5x egymás után, hogy "Semmi." A férfiak nem értenek az ilyesmiből és rettentően fel lehet őket dühíteni ha a nő rendszeresen így viselkedik. Ha jót akarunk tenni határozottan, de normálisan elmondjuk, hogy mi bajunk van.

Ezek ideális esetek, sokat közülük jómagam is csak tanulok,vagy épp csak fejben tudom, de a tetteimben még nem nyilvánul meg maradéktalanul. Ezek a pontok megint csak a teljesség igénye nélkül és a férfiakkal, nőkkel folytatott beszélgetéseim alapján lettek összeszedve, nem ítéletek és nem biztos, hogy ez az igazi nő receptje. :)

Szólj hozzá