2015. aug 02.

Az igazi férfi

írta: Viktória Perger
Az igazi férfi

Hány és hány nő elmélkedett már azon, vajon milyen is az igazi férfi?! És vajon hány férfi?! Mi számít a nőnek? A tettek? A szavak? A megjelenés? Mindegyik? Egyik sem?

Hát Uraim, véleményem szerint ez örökre titok marad, mert a legtöbb nő maga sem tudná megmondani. Szólítson le!... Ne vegyen észre!... Hozzon virágot!... Jajj, csak virágot ne!... Bókoljon!... Ne dicsérjen, mert zavarba jövök!... Legyen rejtélyes, kicsit megközelíthetetlen!... Viccelődjön, de ne legyen gyerekes!... Beszélgessünk komoly témákról, de ne legyen uncsi!... Öltözzön elegánsan, de azért legyen laza!... Legyen igényes, de ne töltsön több időt a fürdőben, mint egy nő!... Legyen velem, de azért ne csimpaszkodjon rám!... 

Nekem legalább ennyi "követelmény" jut hirtelen eszembe egy igazi férfiról. Számtalan női társammal fejtegettük már a témát, de nincs rá egzakt válasz. Azt kell, hogy mondjam, hogy az uraknak semmivel sincs könnyebb dolga ezen a téren, mint a nőknek. Rengeteg elvárásunk van, melynek mind meg kell felelniük. És ha megfelelnek? Talán még az sem lesz elég jó...!

Egyszer nagyon túl akartam lépni egy hosszú kapcsolaton és ennek érdekében leírtam egy papírra, hogy milyen legyen a jövendőbeli párom. Kit is keresek tulajdonképpen?! Összeírtam vagy 30 dolgot (külső,- és belső tulajdonságokat egyaránt) majd kiragasztottam a falamra és vártam a csodát. Mivel hiszek a pozitív megerősítésekben és a vonzás törvényében, így nem is volt kérdés számomra, hogy el fog jönni az a valaki. Csupán 4 hónapot kellett várnom és jött is. Gyakorlatilag egy az egyben az az ember, akit papírra vetettem. És vajon működött!? Nem! Túl erősen ragaszkodtam egy általam összerakott, megkreált fantomképhez, akiben folyton az exem ellentétét kerestem. Hamar rájöttem, hogy ez nem megoldás. 3 hullámzó, ambivalens érzéseket magába foglaló hónap után szétváltak útjaink. A keresés folytatódott, de már ilyen konkrét elvárások nélkül. Legalábbis azt reméltem. Volt még pár "Próbáljuk meg! Miért ne!?" jellegű kapcsolatom míg végre képes voltam az égiekre bízni magam. Elmúlt a görcs, a sóvárgás, az elvárások, az, hogy nem bírtam egyedül lenni, hogy könnyezve fordultam el egy boldog, szerelmes párocska láttán.

Mit tettem? Hittem!! Hittem benne, hogy nekem is jönni fog valaki, rám is rám talál. Addig pedig? Kiélvezem a szingliség minden percét! :) Megtanulok egyedül, boldogan élni, hisz csak akkor találom majd meg a "másik felem", ha az "én felem" rendben van.

A hosszúra nyúlt bevezető után rá is térnék, hogy az én mostani megítélésem és tapasztalatom szerint milyen is az a bizonyos "igazi férfi".

Folyamatosan, naponta többször tudtomra adja, hogy mennyire fontos vagyok neki. Nem csak szavakkal! Tettekkel! Eljön értem, mikor tombol a nyári vihar, hisz tudja, félek. Elvisz meglepetésből valahova, vagy csak megkérdezi mihez lenne kedvem. Szívesen tölt velem időt, és mindeközben nem nyomkodja állandóan a telefonját. Futárral küld egy virágot nekem, csak mert sokat van távol és épp nincs más módja annak, hogy kifejezze törődését. Kiír egy jó-reggelt üzenetet a hűtőre, csak, hogy ne fájjon annyira a korai kelés. Ha egy férfi csupán a hangját hallatja, csak szavakkal adja tudtunkra, hogy fontosak vagyunk neki, de tettekkel nem, akkor azt kell mondjam, az nem is igaz. Az "igazi férfi" legalább annyit tesz a kapcsolatért, annyi energiát fordít rá,  mint az "igazi nő."

Az igazi férfi otthont, biztonságot teremt. 1 hónapja új lakásba költöztünk. Ezt nagyobbrészt Ő tette lehetővé. Azóta is, ha csak ideje engedi azon agyal, azon dolgozik, hogy a lakás napról napra szebb, otthonosabb legyen.

Az igazi férfi nem sajnálja a pénzt a nőre. (Na persze itt nem feleslegesen elköltött százezrekről beszélek!) Ha egy férfi az első randin hagyja, sőt elvárja, hogy a nő fizessen, az régen rossz. Ha épp nincs a férfi pénzügyileg a helyzet magaslatán, akkor is meg lehet oldani úgy a randit, hogy az maradandó emlék legyen mindkét félnek, de ne kerüljön pénzbe, vagy csak egy minimális összegbe. (Persze a nőnek is figyelmesnek kell lennie, hisz az sem fair, ha minden egyes találkozás alkalmával a férfi fizet.)

Az igazi férfinek nem a munkája az első. Ideális esetben élvezi, imádja a munkáját, időt és energiát öl a folyamatos önfejlesztésbe, naphosszat képes a munkájáról mesélni, de nem helyezi előbbre, mint a párját. Képes meghúzni a határokat, letenni a munkáját, nem folyamatosan a telefont bújni, emailekre válaszolni, hanem a nőre, a szerelmére figyelni. 

Az igazi férfi figyel Rád. Emlékszik rá miről és mit beszélgetettek, nem felejti el a fontos dátumokat, nem kérdezi meg másnap, amit előtte való nap mondtál el neki. (Tény és való, hogy itt a nőknek is ébernek kell lenniük, mert egy férfinek nem kell annyi részletet elmondani, mint a barátnőknek.)

Egy igazi férfinak Te vagy A Nő! Tudja, hogy nem te vagy Miss Hungary, de neki így vagy szép. Megdicsér, ha kitettél magadért és csinosan felöltöztél, de akkor is, ha épp csak, hogy kikeltél az ágyból és nincs rajtad smink. (Itt megint nagyon fontos az, hogy a nő ne eressze el magát csak azért, mert 1-2 hónapja van már barátja. Nem szabad igénytelenné válni, akkor sem, ha épp van egy biztos kapcsolatunk.)

Az igazi férfi nem sétálgat úgy melletted, hogy közben minden szembejövő nőnek utána fordul és megbámulja a hátsóját. Nem keres mást, mert te vagy neki a megfelelő nő! Ez a talán fájó, ámde igen egyszerű igazság.

Még oldalakon keresztül tudnám sorolni milyen számomra az igazi férfi. De most a teljesség igénye nélkül csak ennyit említenék. Az imént felsoroltak nem törvényszerűek, nem ítéletnek szántam őket, csupán egy zöldfülű huszonéves lány gondolatai, megélései.

 

Szólj hozzá